Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)
Előszó
Pintér a házát 200 váltóforint költséggel helyreállította, de »a város emberei nem tudni mi okból, föld színig lerombolták.« (L. : Pintér István beadványa Pest szabad királyi város tanácsához a Fővárosi Levéltárban.) Táncsics — a timármester kérésére -— magáévá tette a sérelmet és sajátkezűleg írt át a Városhoz. (Eredetije a Fővárosi Levéltárban.) Az átirat így hangzik : Felzet : A városi bizottmánytul Pintér Istvánnak lerontott háza árát kifizettetni kéri Táncsics Mihál. Belső oldalon: »Tisztelt városi bizottmány. Ezen öreg ember már három ízben sírva könyörgött nálam, hogy ügyét pártoljam, mert különben el kell vesznie : én megsajnálván, megígértem neki, hogy amit tenni bírok részére emberi kötelességemnek ismerem. Kérése röviden ez : Ferencz külvárosban 217 sz. alatt volt házát a város lerontatni parancsolta, tehát vagy igazságos becsiiérték szerént neki azt kifizesse, vagy helyette mást építsen neki. A ház tömött lóvén, miilyen a városrészben sok van, s alja a nedvességtül szenvedett, de ő azt körül téglával becsületesen kijavította, mint a szomszédok bizonyítják, kiket én személyesen megkérdeztem, de tanúsítja ezt a rakás, használt, avult tégla is, mit tulajdon szemeimmel láttam, s illy kijavítás után a ház isten tudja még meddig eltartott volna : de azért kárpótlás nélkül csak kihányatott holmija a szabad ég alá, még akkor március hideg napjaiban az udvaron kellett laknia. Már 67 esztendős ez a szegény ember, felesége szinte öreg és sem mesterségét nem folytathatja, sem más egyebe nincs, amiből élhetnének ; azonkívül még a lerontott házra tartozik is, mert kölcsön pénzen vette a téglát, amivel azt kijavíttatta. Kérem tehát ennél fogva a városi tisztelt bizottmányt szíveskedjék ezen Pintér István nevű szegény magyar tímárnak szoros igazságot kiszolgáltatni, azaz a lerontott háznak árát kifizetni. Budapest május ökén 1848. Táncsics Mihál.« Táncsics csak annyit ért el, hogy Pintér István panasza végigjárta az igazságügyminisztérium és belügyminisztérium fórumait. Szemere belügyminiszter végül is igy döntött: »Táncsics Mihálynak Pintér István roskadozó háza lerontása miatti panaszos folyamodása tárgyában. . . miután a szépítő bizottmány jegyzőjének felmutatott kivonata szerint a kérdéses hajlék, előleges vizsgálata után, életveszélyeztető düledezett állapotban lenni találtatott, s azért annak lebontását elrendelni a hatóságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is volt, ily körülmények között a kért kárpótlásnak hely nem adathatik.« 6. Budapest székesfőváros Levéltárában. 7. Budapest székesfőváros Levéltárában. 8. Budapest székesfőváros Levéltárában. 9. Nép Barátja. (Budapest, Debrecen.) Szerk. és kiadta Vas Gereben (Radákovics József), szerkesztőtárs Arany János 1849 márc. 9-ig. Nyomt. Beimel József, 1848 jul. 4-től Kozma Vazul. 1849 Jan. 16—apr. 28-ig Debrecenben, a város nyomdájában, máj. 6—jun. 30. nyomt. Kozma Vazul, kiadta Magyar Mihály. Megjelent hetenként kis 4-r. egy íven. Ára egész évre 7 frt. 30 kr. bankóban, júniustól decz. végéig öt ezüst huszas. 1849-ben fél évre 5 bankó forint. 1848 jún. 4—dec. 24. = 30 szám 484 hasáb. 1849 jan. 16—jún. 30 = 24 szám, 384 hasáb. 1848 végén a pesti postán szétküldetett belőle 2170 példány. (V. ö. Szinnyey : Hírlapirodalmunk 1848—49-ben.) 10. Márczius Tizenötödike. (Budapest) Szerk. 1848-ban Pélfi Albert, 1849 ápril. 25—jún. 6-ig Gaál József, jún. 7-től ismét Pálfi Albert. Kiadó-tulajdonos Lukács Lászió. Nyom. Beiméinél, jún. 21-től Lukács Lászlónál. Megjelent hetenként hatszor 4-r. fél íven apr. 22-től nagyobb alakban. Ára fél évre helyben 5 frt, vidéken 6 frt, egyes szám 3 kr p. p. 1848 végén 733 példányt küldtek szét a pesti postán. Márczius Tizenötödike. (Debrecen) Szerk. Pálfi Albert és Csemátoni, a 8. számtól Pálfi egyedül. Nyom. a Kolozsvárról ideiglenesen Debrecenbe áttett nyomdában. Megjelent hetenként hatszor kis 4-r. fél íven. Ára febr. 14-től junius utoljáig helyben 4 frt, vidéken 5 frt, egyes szám 3 kr p. p. 1849 első felében 1115 volt az előfizetők száma. 1849 febr. 14 máj. 31 = 1 — 44. 46—92 szám 360 lap, a 45-ik szám nem jelent meg, apr. 24-től máj. 31-ig két Márczius Tizenötödike járt, t. i. Pesten és Debrecenben (V. ö. Szinnyey : Hírlapirodalmunk 1848—49-ben.) 11. T. M. ezidőben írt nevezetesebb munkái: Az osztrák uralkodóház és Magyarország, Három politikai hitágazatom, Mi a tulajdon?, Bordács Elek agyalog árendás, Hét nemzetiség szövetsége, Tanító és tanítványa, Vallási felekezetek a kereszténység első századán kezdve, Hit, papok, pápák stb. A pincében írta a többszőr idézett »Életpályám« első részét is, a rejtőzködésig foglalva össze abban visszaemlékezéseit. 25
