Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

ahol a házassága után az istállót lakószobává alakította át és kiadta, majd a család lakószobáját is bérlőnek adták át és a háziak maguk ajtót, ablakot csináltak a fészerre, közepére vaskályhát állítottak fel és oda költöztek be? Táncsics azt írja emlékirataiban, hogy ezt a »tulajdont« elcserélték egy »igen ronda kinézésű házzal«, amit ki kellett javíttatni, míg beköltözhettek falai közé. Ez nem is egy ház volt, hanem kettő, a Józsefvárosban, 262. és 263. telekkönyvi szám alatt nyilvántartva. A két ház értéke 1848-ban, mikor Táncsics a Munkás Újságot megindította, nem volt több, mint 2000 pengő. Innen kezdve 1850-ben bukkan fel ismét a józsefvárosi háztulajdon hivatalos iratokban, mégpedig először az 1850 július másodikán keltezett átiratban, amit a császár és királyi haditörvényszék intézett a pesti városi tanácshoz.3 Az átirat így szól: »Baranya-vármegye volt képviselője — Tancsits recte Sztancsics Mihály — tudomásunk szerint két házzal rendelkezik a Józsefvárosban, mégpedig 262. és 263. szám alatt. Miután nevezett ellen hazaárulás miatt eljárás van folyamatban, azzal keressük meg a városi tanácsot, hogy e házakról a telekkönyvi kivonatot és a házak körülbelőli értékét jelenteni szíveskedjék.« Három olvashatatlan aláírás szerepel a leiraton, melyre válaszolva a tanács megküldötte a haditörvényszéknek a kért adatokat.4 Sietve engedelmeskedett a városháza a haditörvényszéknek, a válasz július 9-én van keltezve. Táncsics emlékirataiból tudjuk, hogy a két házzal ettől kezdve sok baj volt a hivatalos hatóságoknál. A haditörvényszék lefoglaltatta a »hazaáruló« vagyonát, a lakbért a kormánynak kellett beszolgáltatni.

De a hatóságok még ezzel sem elégedtek meg. Gratzer Antal, a fináncdirekció egyik kopója, kiszaglászta, hogy a két ház után 50 forint 17 és egy negyed krajcár adóhátralék nincs befizetve és sietett jelentésével a tanácshoz.5 Közben Táncsicsné megfellebbezte az elkobzási határozatot, azzal az indokolással, hogy a két ház közös szerzemény és a telekkönyvben is az ő nevén szerepelnek.6 Az adóhatóság sürgette a hátralék kifizetését.7 Táncsicsné nem tudott fizetni, mire a házakra hivatalosan kitűzték az árverést.8 Táncsicsné ezt azzal fellebezte meg, hogy a házakat a haditörvényszék intézkedésére tulajdonképen elkobozták és így nem árverezhetők el.9 Evekig tartott a herce-hurca. Táncsics ezalatt abban a »rejtekhelyben« lakott és dolgozott, amit felesége »teremtett« számára odahaza. »Remekmű volt az — írja emlékeiben — oly remek, milyet emberész még nem alkotott soha, melynek remek volta, mint gondolhatni, nem pompás nagyszerűségében, hanem éppen ellenkezőleg csodálatraméltó egyszerűségében állott.«