Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

kezébe is eljuttatván, a kérdéses aldunapart eladatása addigra elhalasztassék, míg majdan az alkotmány visszaállításakor eziránt maga a város, község, mint tulajdon iránt rendelkezhetik.«

Táncsics Mihály tiltakozása az alsó Dunapart rakodóparttá és kikötővé való kiépítése ellen ismét csupa előrelátás. Börtönében raboskodva, vakon, nélkülöző családja és a maga sorsán aggódva is a jövőbe lát, sokkal messzebbre, mint a városi tanács. Azt is elkeseredetten kifogásolja, hogy a dunaparti sétányt az építkezéssel megszűkítik. A város pénzügyi gazdálkodása pedig felháborítja, »alig bírtunk saját szemeinknek hinni, midőn olvastuk, — írja — hogy a városi tanács, (kinevezett hivatalnokok testületé) mely a várost nem képviseli, elhatározta az aldunapartot eladni, (mely nem övé) és még inkább bámultunk, mikor azt is olvastuk, hogy a budai királyi helytartótanács megengedte (?) a pestvárosi tanácsnak az aldunapart eladását. Hol vette a Helytartótanács e jogot, miszerint valamely testületnek megengedi, hogy másnak tulajdonát eladja? Efféle joga a világon egy kormánynak vagy fejedelemnek sincs, lehet hatalma, de joga nincs eladhatásra engedélyt adni.«

Eles, kemény szavakkal fordul a városi tanács ellen : »Hiszik-e valóban tanácsos urak e jelen állapot tartósságát? Nem tudjuk, de a magyar nagylelkűségre ne támaszkodjanak.« Majd tovább : »A nagyszámú honpolgárok kötelesség mulasztásánál fogva süllyedt a haza e szánandó állapotba, melyben most van.« A városvezetés önkényességeit ostorozza : »Józan ésszel senki sem állíthatja, hogy a testvérfőváros közügyeibe csak azok folyhatnak be, kik saját házzal bírnak, hanem befolyási joguk van mindazoknak is, kik nem maguk házában laknak, mert hiszen, ha lakók nem volnának, ha ezek házbért nem fizetnének, mi lenne a házbirtokosokból? Epülhetnének-e nagyszerű házak a kisszámú dúsgazdagok palotáin kívül?«

Általában négy szempontból tárgyalja a kérdéskomplexumot: 1. kereskedelmi, 2. pénzügyi, 3. szépítészeti, 4. közegészségügyi szempontból. Vegyük sorra ezeket, az ő szavaival:

»A tanácsos urak a város közjava ellen intézett cselekvésöket, (mit mi bűnösnek ismerünk) először kereskedelmi szempontból tartják szükségesnek. Oly vaknak hiszik Önök a közönséget, miszerint az nem látná, hogy az itt építendő házsor a kereskedésen igen keveset, vagy éppen semmit sem lendíthetend? Mekkora tudatlanság kívántatik ahhoz, hogy valaki egy házsortul várhassa a kereskedés emelkedését! Igen, tanácsos urak, ha ott, hol a város fekszik s elterül, sziklahegyek emelkednének s azok s a Duna közt oly keskeny földtér nyúlnék el, melyen csak egy pár utcának volna

48