Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)
Előszó
nek neveztetnék, a másikat a Ferenc külvárosban, a régi Molnártótól be a két nyulutcáig s le a soroksárutcai vámsorompóig, mely alsó, vagy déli nevet viselne. Mindkettőt nagy mérvben kell tervezni, hogy minden jövő időkre kielégítő legyen. Eleve csak oly részben kellene kiépíteni, mennyit a jelenkor s a közeljövő megkíván. E kikötők pontjai lesznek idővel a fővárosnak híres piacai, nagy hetivásárai, mert századok múlva e kikötőkbe nemcsak a messze távolból jövő nagy hajók kötnek majd ki, hanem még inkább a hazai mellékfolyókról jövő, kisebb gőzösök százai lepik el. A déli kikötő partjáról majdan híd épülvén a Gellérthegy alá : azért is a Duna balpartján építendő vasútnak itt e kikötő partján kell kezdődnie s az indóháznak épülnie, hogy az mind a Dunával, mind a híddal közvetlenül kapcsolatban legyen, hová majdan a szolnoki pálya Vecséstől kezdve vezettethetik. Másodszor. Az északi, vagy felső kikötőből Teréz-, József- és Ferenc-külvárosokon keresztül csatornát kell vezetni a déli kikötőbe, az olyan legyen, hogy keskeny, hosszú, kissebbszerű gőzösök járhassanak rajta, melyek a forgalmat könnyítsék, a közlekedést előmozdítsák, s a kisebbszerű szállításokat eszközölhessék. Ez a belső csatorna lenne. Még egy másik csatornát is kell építeni, mely a városnak keletről félkörben határául szolgáljon, a két kikötőt szinte összekösse, e külső csatornának balpartja lehet egész hosszában oly mulatóhely, milyet a majdan úgy nevezhető világváros megkíván, hogy e külső csatorna szinte baj ókázható legyen s a most városligetnek nevezett kicsinyes mulatóhelyet nagyszerűvé tegye s benne alkalmazott terjedelmes tavat vízzel táplálja, magától értetik. Harmadszor. A dunapart, váciút, az országút, üllőiút mellékei, úgy a két csatorna partjai is fával beültetve, sétányokul szolgáljanak, a faültetés az említett helyeken nem arra való, hogy a főváros népét még akkor is sétára csábítgassa, mikor dolgoznia kellene, hanem, hogy javítsa a levegőt; azonban természetes, hogy a fákat sorba ültessük, hogy azok sora sétányul is szolgálhasson. Főleg pedig a várost keletről határzó külső csatorna partjai s mellékei, mind gyalogok, mind lovagok és kocsik számára, egyik kikötőtől a másikig, oly nagyszerűen szép, tisztalégű sétánynyá varázsoltassanak, melynek párja majdan nem leendene. Ez lenne főkép az ifjúságnak magát futásban, sebes járásban gyakorló iskolája, pályája. Midőn majdan a város e külső csatornáig kiépül s belpartján a szép paloták hosszú sora nyúlik el egyik kikötőtől a másikig, kül-31