Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)
Előszó
Kedves Barátink s Atyánkfiái! A »Munkások Újsága« czimü Tancsits szerkezte kirlap kivált a jelen átalakulási korszakba az érdekeket melly lázitólag ébresztő s a tulajdont kárhozatosan tiporó, mindennapi tartalma nyilván mutatja. Az illy vesztélyes ragályos gyomot addig még nem késő kiirtani és pedig a rendkívüli körülmények között rendkívüli utón rögtön meg szüntettni eszközleni mulaszthatatlan kötelességünknek ismervén Siettünk a belügyi Ministert figyelmeztettni és fölhivni az eránt : hogy a bel csendet és vagyon biztosságot veszélyesztető ezen hírlapnak el kobzása és általános el tiltása eránt most midőn a rögtönzést parantsoló idő a sajtó Törvény utjáni eljárást meg nem engedi, nyomban és erélyesen intézkedjen s ebbeni kívánságunk teljesülését annál fogva is reményijük, mert ez által a köz rendű nép sem fosztatik meg olvasási mezejétől a »Nép barát« hírlapot épületesen használhatván. Mellynek sikeresithetésére segédkezüket és hasonló fölszóllalásukat amidőn hazafiui lelkesedéssel ki kérnénk, vagyunk Kelt 1848 évi Septm 4én S. A. Ujhelyben tartott bizottmányi Gyűlésünkből szives baráti s attyokfiai Zemplén megye közönsége Vas Gereben szerkesztette a »Nép barátjá«-t,9 ez volt a kormány »hivatalos« néplapja. Vas Gerebent játszották ki Táncsics ellen, a »Nép barátjá«-t a »Munkások Újsága« ellen. Amikor a kormány 1849 január elsején Pestről Debrecenbe költözik, Táncsics is odautazik és folytatni akarja lapja kiadását. Nem sikerül neki. A Debrecenben megjelenő »Március Tizenötödike« 14. számában10 közli a »Munkások Újsága« nekrológját: »Teljesen viruló egészségben élt s nem is természetes halállal mult ki, hanem megölték«. így »ölték meg« a márciusi forradalmi vívmányokat és a magyar szabadságharcot is! Egyik sem múlt ki természetes halállal. Világos után Táncsicsnak is bujkálni, bujdosni kell, de a hóhéruralom és spiclirendszer éveiben nincs nyugovása. Földalatti pincében rejtőzködik, ott ír és dolgozik.11 1857-ben aztán előmerészkedik a pincéből a napfényre, hiszen kihirdették az általános amnesztiát. Most még merészebben hangoztatja elveit, írásban és szóval. Üj forradalomra gondol és szóban, írásban terjeszti az igazi forradalmi eszmét. Mi lett a vége ? Felfigyeltek rá. Az abszolútizmus titkos kémei a nyomába szegődtek, mert sejtették, hogy a »második márciusi forradalom« előkészítői között ő is szerepel. Másodszor is börtönbe 1496
