Fili Gabriella et al.: Látnivalók Pest megyében - Vendégváró (Miskolc, 2003)

Dél-Pest megyei mezővárosok és a Tápió vidéke

Farmos határában található a az európai jelentőségű madárélőhelyek íápió mente kiemelten fontos termé- listájára. Farmos határában más, -szeti kincse, a 350 hektáros termé- alföldre jellemző - természeti értékek

szetvédelmi terület. 1992-ben a Nem- is megtekinthetők. Homokbuckákra zetközi Madárvédelmi Tanács felvette telepített erdők, szép szikesek.

Irányítószám: 2711 Körzethívószám: 53

Az Alsó-Tápió mente legnagyobb élekszámú faluja. Közúton Tápió)icske és Cegléd felöl közelíthető meg, i Budapest - Nagykáta - Ujszász voralon vonattal is elérhető.

Már az őskor óta lakott hely, meyet a falu határában 1923-ban feltárt - fejedelmi sírból származó - pajzslísz, a “szkíta aranyszarvas“ is tanúik (Eredetije a Nemzeti Múzeumban, násolata a Blaskovich Múzeumban átható). Első okleveles említése 1459- >ől származik. A XV. században a 3ányi-Gáldi család, illetve Werbőczy stván birtokolja. A törökök kivonuláskor elnéptelenedett. Később a 3eniczky-Földuáry és Grassalkovich családok uralják.

Az egykori Blaskovich-kastély a láború következményeként elpusztult, le a család sírkertjében ma is áll a lagyboldogasszony tiszteletére szeneit barokk kápolna. 1764-ben épült ínyhe magaslaton, karcsú tornya nessziről látszik. A belsőben is felújíott kápolnában barokk falfestés

maradványa látható. Nyáron képző- A szkíta aranyszarvas

művészeti és zenei események színhelye. A község központjában áll a jelentős méretű klasszicista stílusú evangélikus templom. Mai formáját a XIX. század közepén kapta. Homlokzatait falpillérek, tornyát félköríves ablakok díszítik. A boltozatos belsőben Kiss Bálint Krisztus az olajfák hegyén című festménye díszíti a főoltárt. A keresztelőmedence a XIX. századból való.

A település határában melegvizű strandfürdő van, amely kellemes kikapcsolódást nyújt a nyári idényben.

Irányítószám: 2764 Körzethívószám: 53

Nagykáta felöl a 31-es útról közethetjük meg. Az Alsó-Tápió mellett íkvő település, a régészeti leletek inúsága szerint, a bronzkortól lakott. i honfoglalás óta az Árpád-kori íicske (Bikchely) nemzetség ősi :szke. Az első írásos adat 1250-ből

ismert. A török idők alatt elnéptelenedett falut a XVIII, században a Bichkey-, Beieznay- és Bárdy családok birtokolták.

A község középkori temploma a

falu melletti dombtetőn állt, s még a XVIII, század első felében is használták. Az új templom építését 1737-ben kezdték a falu közepén, de tornya csak 1786-ban készült el. Az egyhajós

i‘ i'/IÜGYÜI MÜ^OVArtOSOK :-3 A l'APIO VIOÜIC: /:)