Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)
Bevezetés
A város egyre öntudatosabbá váló polgársága hamar észrevette, hogy nem szabad megállni az iskolában szerzett ismereteknél, hanem felnőtt fejjel tovább kell képezniük magukat, hogy helytállhassanak a Cegléden is sorra születő új üzemekben, pénzintézetekben, a rohamosan fejlődő vasútnál, postánál, az egyre magasabb technikát követelő új iparágakban, a kereskedelem szabad versenyében.” A szellemi kiképeztetés egyik módja ugyan az iskoláztatás, s bizonyos, hogy erre minden államnak fősúlyt kell fektetnie, de téves volna azért az a felfogás, hogy a szellem kiképzésére magábavéve az iskoláztatás elégséges, s téves volna az a felfogás, mert az iskoláztatás csak az alapelveket adja meg a szellemi kiképzéséhez,, míg annak továbbfejlesztése a társadalom feladata.”2 Vajon hogyan oldotta meg Cegléd társadalma ezt a nagy feladatot? Erre próbálok választ adni a következőkben. 8
