Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)
Művelődési intézményeink
1948. jan. 4-i számában közli a „Cegléd” a Szabadművelődési Tanács évi programját: január 4.: Turini százas ünnepség, január 25.: Petőfi Est, március 15.: Szabadság ünnepség, Kossuth Múzeum kiállításának megnyitása, március 20.: Kossuth szobrának megkoszorúzása halálának évfordulóján, május 17.: Dózsa ünnepség, augusztus 15.: Kossuth névnapját ünnepük a pártok és egyletek, szeptember 19-26.: „Ceglédi Napok” kiállításai, népünnepély, lovas versenyek, október 3.: Kossuth nóta megünneplése a helybeli énekkarok közreműködésével, november 1.: A Tanács megkoszorúzza a 48-as honvédek sírjait, december 19.: Csemőben megkezdődik a Szabad Föld Téli Esték előadás-sorozat. A hivatalos ünnepségek mellett kultúrversenyt hirdetett a Szabadművelődési Tanács és hasznos tanfolyamokat indított be: Sztanyik Jánosné tanítónő „nőnevelési”, a Hegyközség szőlészeti és borászati, több tanitónő közismereti tanfolyamot vezetett népes hallgatósággal. A Felügyelőség 1948-ban megnyitotta könyvtárát a nagyközönség számára. Az egykori Városi Könyvtár állománya a II. világháború alatt szinte teljesen megsemmisült, a minisztérium pedig egyre erőteljesebben sürgette a „fasiszta szellemű” könyvek eltávolítását, így a Városi könyvállomány ijesztően összezsugorodott. Mivel nem volt állandó helye, nem voltak szakképzett kezelői, a megmaradt kevés is tovább pusztult. 1948-ban a Szabadművelődési Felügyelőség még saját kezében tartotta a város közművelődésének irányítását. Az év második felétől kezdve azonban egyre jobban mutatkoznak az „új idők” jelei: a kultuszminisztérium felhívja a körzeti felügyelők figyelmét, hogy igyekezzenek a „felszabaduló” pártszékházakat szabadművelődési célokra megszerezni, működjenek együtt a pártok kultúrcsoportjaival, támogassák a munkaversenyt, jelentsék az „élmunkások” és „élgazdák” számát, végül aztán decemberben elrendeli a Magyar Köztársaság kormánya, hogy a Szabadművelődési Tanácsokat meg kell szüntetni. Helyükbe új bizottságokat kell szervezni, melyek a demokratikus szervezetek: az MNDSZ, MINSZ, Szakszervezeti Tanács, Újbirtokosok Tanácsa és az Úttörő Szövetség küldötteiből álljanak. Cegléden is megalakult az új „Kultúr-Bizottság”, mely feladatának tekintette, hogy „egymáshoz közelebb hozza a kultúrát és a dolgozókat és megmutassa nekik a helyes utat.”77 A Szabadművelődési Felügyelőség megszüntetése után évekig háttérbe szorult a népművelés ügye. A Végrehajtó Bizottság ülésein az iskolai oktatás mellett szó sem esik az iskolán kívüli művelődés problémáiról. Ez a kérdés csak 1955-ben kerül ismét napirendre. Ekkor Bácskay József, az Oktatás, Népművelés és a Sport Állandó Bizottságának vezetője erélyesen sürgeti, hogy a Tanács vegye komolyan a népművelés ügyét is. A népművelési előadókat kinevezik ugyan, de kezdetben semmiféle képzettségük nem volt, szinte évente váltották egymást, munkájukat a kampányszerűség jellemezte. Az iskolán kívüli művelődés legfőbb otthonai ezekben az években már a különböző kultúrházak voltak. Közülük az iparosok székházából alakult Városi Kultúrház játszotta a főszerepet, mert ez rendelkezett nagyobb rendezvényekre alkalmas helyiségekkel. Itt mű59 -
