Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)

Dán tornászok Cegléden

44 DÄN TORNÁSZOK CEGLÉDEN A századforduló és az azt követő évtizedek ceglédi sport­társaságai elsősorban korcsolyáztak, teniszeztek és tekéztek. A helyi intelligencia egyes körei megpróbálkoztak a tornával is. A MOTESZ /Magyar Országos Torna Egyletek Szövetsége/ gondosko­dása ellenére ezek a kezdeményezések mind tiszavirágéletűnek bizonyultak. Legkomolyabbnak az 1896. évi szervezkedés indult, hiszen a milléneumi ünnepi hangulatot felhasználva a város egyik legtekintélyesebb embere, dr. Molnár Albert ügyvéd, országgyű­lési képviselő állott az élire, pénztárosa pedig a fáradhatat­lan Paulovits Károly lett. "Négy év múlva azonban őt is elérte a sportélet legnagyobb ellensége, a közöny, s az egyesület meg­szűnt működni". Folyamatos tornászélet csak a középiskolás növendékek test­­nevelési óráin, testgyakorló köreikben és a játékdélutánokon folyt. Iskolán kívül a fűtőházi tanoncok próbálkoztak tornával, akik 1918-ban országos versenyükön több aranyérmet nyertek. A Tanácshatalom leverését követő megpróbáltatások azonban elso­dorták a kezdeményezőket. Az első egyesületi női tornaszakosztályt Dobó Zoltán test­nevelő tanár szervezte meg 1924-ben a MOVE SE keretében. Ez volt a szépnevű "Gyöngyvirág Hölgytornász" csapat. Többször szerepel­tek idehaza bemutatókon, testületileg megtekintették 1935-ben a budapesti főiskolai világbajnokságot, de említésre méltó verseny eredményt nem értek el, tudásukat soha nem mérték össze más vá­rosok női tornászaival. Látva ezt az eredménytelenséget, a MOVE vezetősége arra az elhatározásra jutott, hogy neves tornászokat hív meg Ceglédre, hátha az & hatásuk segít. 1933-ban elsőként Pelle István, a kor világhírű magyar tornásza járt nálunk. Pelle 1930-ban nyújtón világbajnokságot, 1932-ben pedig lólengésben és műszabadgyakor­latban olimpiai bajnokságot nyert. A ceglédiek valóban nagy él­vezettel nézték végig a remek látványosságot, melyre az Ipar­

Next

/
Thumbnails
Contents