Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
IV. Akik versben vallottak Ceglédről
Akik versben vallottak Ceglédről IV. Bálint Andor Tragikus sorsú ceglédi költő, aki fiatal erdőmérnökként halt meg Sopronban. Minden verse vágyódás egy fehérruhás leány után, akinek csak emlékét vitte magával Ceglédről, boldog ifjúságából. Nagyon csiszolt, szép verseit mélységes szomorúság és halálsejtelem hatja át. Érezve közelgő végét, a sötét fenyvesek közül az akácvirágos Ceglédre vágyik haza. EMLÉK Lapozgatom a régi bibliát Merengő nyári alkonyon S íme a sárguló lapok közül Kihull egy kis fakó szirom. Merengve nézem, nézem hosszasan, S a múltba lelkem visszaszáll... Egy álmodó fehérruhás leány Hajába nyílt e rózsaszál. Amint előttem állott boldogan Egy nyári napnak alkonyán, A nap sugara glóriába tört Göndör hajának bársonyán. Remegve, félve vállamra borult, Mosolygott könnyes szép szeme... S a hangja fájón, édesen csendült Miként ha hárfa zengene... ... És semmi emlék nem maradt tőle, Csak ez a kis fakó szirom. S mégis a kis fehérruhás leányt Siratja minden bús dalom... 79
