Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
III. Ceglédi prózaírók városukról
- Nem iszom többet!- Ezt az én egészségemre igyuk!- Szó se lehet róla! Nem bírom az italt!- Szóval dögöljek meg! Nem iszol az egészségemre?-Hát egy ujjnyit!-A nehézséget! Én hatvan éves fejjel nem tartok az italtól? No isten maradjon! - újfent koccintottak. A finánc már bátrabban nyúlt a pohár után s hihetetlen, de hirtelen és legényesen lehajtotta. Ugyancsak sok pálinkát megfőztem már életemben. Jó a szilva, nem kutyába való az eper. Hanem a barack, kedves öcsém, olyan portéka, akivel minden kedves vendégemet meg szoktam köszönteni. Tartsd ide a poharat!- A lábamba áll! Nem iszok egy cseppet se!-Azt mondom, hogy a te egészségedre isszuk! Az is gazember, aki neked rosszat kíván! No, fogd meg a poharat!- Könyörgök, bátyám, ne kívánja! Nekem szolgálatban nem szabad inni!-A nehézség, aki rájön arra a szolgálatra. Hát a nehezin már túl vagy. Megfogtad azt a vén gazember Jankli bácsit. A jegyzőkönyvet már akár humot szemmel is megírod. A harmadik deci is leballagott. -A finánc megrázta magát és fél kézzel megkapaszkodott az ajtófélen.- Hát én nem tudóin, hogy mit tartasz rólam. De én azt mondom és úgy igaz, hogy ezt az egész mesterséget én barkácsoltam össze. Csak az első üstöt, meg ezt a vodkásat vettem a gyárából, a többit mind én csináltam. Még a kutat is én raktam. Szédülsz-e, ha belenézel?- Nem! De jó hűvös víz lehet! És maga ment le a fenekére, bátyám ?- Ilyen semmi munkára csak nem hívok segítséget. Lemegyek én most is, idenézz! Csak te ügyelj a láncra! - s azzal keresztül is lépett a kút káváján, beleállt a dézsányi vödörbe. - Eressz no, lefelé, öcsém! Nem nagy mulatság ez! Fene se hinné, hogy milyen jó hűvös van idelenn. A finánc nagy üggyel-bajjal leengedte az öreget a kútba. Két kézzel fogta a kereket, hogy meg ne szaladjon. - Füredem nem akar, Jankli bácsi? -fogta tréfára a dolgot. - Mert most lehetne benne része. Húzzam fel? - Azzal megmarkolta a küllőket s meg is izzadt, mire az öreg meglépte a kút káváját.- Látod, egy öcsém? Csak más bordában szőtték a régi embereket. Hatvan éves fejjel nem félek semmitől. Te le nem mennél a kútba, ugy-e?- Semmi dolgom ott lenn!- Nem hát! De a virtus se kiskutya! Fogadjunk, hogy nem mersz!- Nem is akarok!- írjad a jegyzőkönyvet. A gyáva embert nem állom! Ilyen semmi kúttól is megijedsz!- Le mernék ereszkedni, csak nem akarok!- Csak olyan legyen, aki elhigyje! A fináncot elöntötte a pulykaméreg. Egy ugrással átlépte a kútkávát s már benne állt a vödörben. - De bocsánatot kér?- Nem is egyszer, koma, csak azt lássam, hogy lefelé haladsz! - szépen, lassan csúsztatta két tenyere között a kerék talpát. - Hűvös van odalenn?- Elég kellemes!-Aztán kibírod-e vagy egy fél óráig?-Megvan bolondulva? - ordította a finánc. -Azonnal húzzon föl! 70