Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
II. Magyar klasszikusok a ceglédi mindennapok történetéből
- Az Istenért! - kiáltott föl - ez a fiú elfelejtette az anyanyelvét, nem tudok vele beszélni. Ez életem legnevezetesebb éve. Ekkor lettem magyarrá." ÉLETRAJZ: Toldy Ferenc - eredeti nevén Schedel Ferenc - Budán született 1805. augusztus 10-én, meghalt 1875. december 10-én, Budapesten. Orvos, könyvtárigazgató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az ő kezdeményezésére jött létre a Kisfaludy Társaság. Több folyóirat szerkesztőbe, a híres Vörösmarty-Bajza-Toldy triász tagjaként a korabeli magyar irodalmi élet vezéralakja. Számos magyar klasszikus művet rendezett sajtó alá. A magyar irodalom történetéről több összefoglaló munkája jelent meg, őt tartjuk a "magyar irodalomtörténetírás atyjának". Ceglédi kapcsolata alapján róla nevezték el a Kossuth Gimnázium önképzőkörét, napjainkban pedig a Városi Kórházat. Táncsics Mihály Táncsics Mihály, az 1848-as márciusi események egyik főszereplője, öreg korában két éven át Cegléden lakott (1876-77). B. Molnár Sámuel polgármester hívására érkezett városunkba. Azt hitte, hogy itt majd megvalósíthatja kulturális terveit. Súlyosan csalódott. Véleményét a ceglédi állapotokról "Életpályám" c. önéletrajzában és az ún. Ceglédi Levelekben fejtette ki. ÉLETPÁLYÁM (Bp. 1949) ".. .Midőn az eszmének megvalósítását Cegléden lehetségesnek tartottam, és annak édes gyümölcsét, mely csak később s talán hosszú idő múlva, de bizonyosan teremne, lelki szemeimmel már előre látnám: a népkör részéről jön hozzám a jelentés, miszerint annak tiszteletbeli tagjául megválasztottak. Természetesnek látszott, hogy legközelebbi alkalommal a népkörben megjelenjek, s azért, mivel tagjaik közé fölvettek, köszönetemet fejezem ki.. így a kezdet meg volt arra téve, hogy a polgárokkal érintkezve, a viszonyokat felismerhetem és fölismerve eszmém megvalósítására föl is használhatom. Ennek következtében egyszer-másszor ellátogattam a népkörbe s megkezdőm, tapasztalásokat szerezni. Első tapasztalásom az volt, miszerint itt nem lehet néhány óra folytán csak élőszóval előadni oly dolgot, mi hosszas megfontolást igényel, s ha előadnám is, nincs meg az a sikere, mit én a közügy érdekében óhajtanék, mert ha a tagok egy része megjelenik is pár órára, nem azért jő ide, hogy komoly dologgal tépelődjék, hanem némileg szórakozzék; mások pedig ha rövid időre betérnek is, csak futtában a hírlapokat tekintik meg, mert mint szorgalmas mezei gazdák akkor is saját gazdasági ügyüket forgatják eszükben, mikor hírlapokat olvasnak és nyugtalanok, mintha tüskén ülnének, figyelmük a tanyára van fordítva, tehát odasietnek. 38
