Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)

I. Két meghatározó történelmi élmény

KOSSUTH LAJOSHOZ

(Mérlegen. Cegléd 1993.)

Mint a hegycsúcs, mely országot őriz S minden hozzá van távol vagy közel; Melynek ormát, bár mindenki látja És csodálja, ám nem éri el;

És hajó is egy-egy kósza felhő S pihenni a csúcsra hömpölyög,Szél tépi és százszor újrafonja,

De áll a hegy, szilárd és örök.

így rajzolódik fel a magyar égre Aranybetűkkel: Kossuth Lajos.

Név, melyet egy nép imája, vére Mind fényesebbre már száz éve mos.

Most is árván és kétségbeesve Téged idézünk a romokon,

Hisz tudod: csüggedés, magyar sors Egymással oly közeli rokon...

Te szítod, ha a magyar göröngyön Jót remélni elhamvad a hit S te hűtöd, ha a sértett önérzet Túl színesre festi álmait.

Szent forradalmad százas fordulóján Hidd el, most is együtt a sereg, "Hozzád jövék el derék magyar nép" Emlékezzünk s szívünk kesereg.

Cegléd népe újra menni készül Hozzád... jaj, de üres már Turin.

De híveid bizton megtalálnak Rokonlelkek titkos útjain,

Hogy elmondják: magányod ne fájjon, - Igaz, egyre gyűlnek a bajok, - De hű néped él a Dunatájon, Szenvedésben edzett magyarok.