Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
I. Két meghatározó történelmi élmény
- Éppen abban járok. A bizony húgom, haldokló ember vagy tán holt ember dolgában járok. Ezzel belépett. A nagytiszteletű úr az íróasztalára könyökölve tanult. Föl se nézett.- No, mi az?- Nehéz bajban vagyok, uram. Most fölnézett. Aztán fölugrott. A pápaszemét is letette, hogy jobban lásson.- Nem tetszik rám ismerni? Én vagyok a Zsadony Pál.- Tudom, hogy az vagy; de nem hiszem. Hiszen te elestél a vecsési ütközetben. Pali elnevette magát és aztán elmondta a vecsési ütközet történetét. Csak egy ember esett ott el, az is ló volt, az ő derék Rájó-ja. Aztán elmondta az apjával való jelenetét és megkérdezte a papot, hogy mit csináljon?- Ez még semmi -fejezte be az elbeszélést a pap - estefelé itt járt az apád és megkért, hogy holnap a nyolcórai istentiszteleten könyörgést mondjak érted és beszédben mondjam el, hogyan estél el vitézül a hazáért. Már meg is csináltam. Éppen most kezdtem el tanulni. Pipára gyújtott.- Tudod mit fiam, hogy legalább kárba ne vesszen, fölolvasom neked. Kevés embert ér az a szerencse, hogy friss egészségben végighallgathassa a saját halotti beszédét. A nagytiszteletű úr jól értett hozzá, gyönyörűen elkanyarította a Pali halálát. Az ágyúk százával bömböltek benne és egész vasas-német ezredek dübörögtek végig a vecsési síkságon. Azután jött a kaszabolás, melyet Pali véghez vitt, míg a sok ezer ember le nem gyűrte. Piros vére kiomlott s megtermékenyítette a földet, melyből a magyar szabadság fája fog kihajtani. Örökre büszke lehet rá a város, meg a Zsadony család s kőemléket kell a hős fiúnak állítani, hogy unokáik tanuljanak lelkesedni rajta stb, stb. Mikor a nagytiszteletű úr a fölolvasást befejezte, meglepetve vette észre, hogy Pali eltakarja az arcát és keservesen sír.- Mi bajod?- Röstéllem, hogy élek... Szégyellem, hogy életben maradtam. Nem, nem is élem túl, Iwgy nem haltam meg. Határoztam... Még az éjjel fölakasztom magamat.- Eredj, bolond! -feddé a papja.- Hiába, nagytiszteletű úr, ha száz évig élek is, ilyen szépet nem mondanak rólam soha... Hisz ilyen ember még sohasem volt Cegléden!-Milyen ember?-Amilyen én lehettem volna. Amilyen a nagytiszteletű úr beszédében vagyok. Nem, nekem kötelességem meghalni. Isten áldja meg...- Megállj, bolond! - kiáltott a pap és megragadta, - okosabb dolgot mondok én neked. Pali megállt.- Eredj neki a magyar tábornak, keresd föl egyenesen Damjanichot s állj be hozzá honvédnek. .. ott osztogatják legsűrűbben a halált. Én pedig nem tudok semmit a te hazajöveteledről és holnap csak úgy elsiratlak, mintha a vecsési ütközetben elestél volna.- Köszönöm, nagy tiszteletű úr, így teszek, Isten engem úgy segéljen. .. .Mikor a Kamaszék házához ment, hagy pajtásától elbúcsúzzék, kint egy legény keservesen nyögött egy pádon. A Kamasz Pista volt. Az apja bottal verte le, mert hazafutott. Egy negyedóra múlva gyalog együtt elhagyták Ceglédet, Damjanichot fölkeresni.- Égy forró augusztusi napon két bujdosó honvéd állított be az Öreg Zsadony tanyájára. Zsadony és Kamasz voltak. Világosról jöttek szökve. 22