Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
I. Két meghatározó történelmi élmény
"Kossuth Lajos azt üzente." A Jókai-féle szöveg az ún. Kossuth Albumban jelent meg 1868-ban. A kiadvány szerkesztői: Áldor Imre és Ormódi Bertalan. Sokan nem tudják, hogy ez az Áldor Imre (1839-1928), aki híres tanár, író és politikus volt, a Ceglédi Főgimnáziumban tanított 1903-tól 1909-ig. Innen ment nyugdíjba. Akkor Újpestre költözött, de mindig nagy szeretettel gondolt Ceglédre. A Főgimnázium könyvtárának több kötetet küldött híres munkáiból (Kossuth album, Deák Album). Rákosi Viktor A századforduló ismert írói közé tartozik. Népszerűségét elsősorban Sipulusz álnéven írt humoreszkjeivel szerezte meg. Ceglédhez szoros szálak fűzték, hiszen felesége Takács József ref. lelkész leánya volt. A szabadságharcról írt elbeszélés-gyűjteményében4 enyhe gúnnyal ír két ceglédi nemzetőr különös történetéről, de Rákosi nem gúnyolódni akar, hanem csak szórakoztatni. Ennek érdekében kihasznált minden "ziccert", ez a történet pedig valóban alkalmas a humorizálásra. ZSADONY ÉS KAMASZ “Mikor Windischgrátz Budapestet elfoglalta, beült az irodájába és szervezte Magyarország közigazgatását. Éppen azt a - nem tagadjuk, fontos - ügyet szabályozta, hogy a törvényszéki beadványokra hány krajcáros bélyeg teendő, mikor a Tisza mögül előtört a magyar sereg és Szolnoknál az osztrák orrára koppintott. Ez a kellemetlen körülmény a herceget a polgári közigazgatás hímes mezejéről a háborúzás rögös pályájára szólította, -amint tudjuk, kevés sikerrel. Ehhez azonban ezúttal semmi közünk. A szolnoki vereség az osztrákot annyira megijesztette, hogy hadait még Ceglédről is kivonta. A jó ceglédiek, akiknek az ellenség egész télen a nyakukon ült, újra szabadon lélegzettek. Az elmaradt disznótorokhoz nagy sebesen hozzáláttak, hisz a sokáig hizlalt disznók már fulladoztak a nagy jóléttől. Az egész város csupa vidámság volt. Fut a német, jön a magyar. Előkerültek a nemzetőrök, akik tavaly Schwehat alatt, Sukorónál a rácok ellen vitézkedtek s kaszamódra mindig görbe dolgukat úgy ki tudták egyenesíteni, hogy a németből, horvátból, rácból hírmondó se maradt. Csak Dobos János földmérő nem volt megelégedve a ceglédiek vitéz tetteivel.- Igaz, hogy háromezren mentünk el tavaly Kossuth felhívására, de nagyrészt haza is jöttünk. Aztán egész télen hasra feküdve heverésztünk. Hát akik honvédnek elmentek! - veté közbe valaki. 4. Korhadt fakeresztek. Bp. 1899. 19
