Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)

I. Két meghatározó történelmi élmény

s két ujja közt a boka kiszakad, mely őt e földből kiszakítaná.

Lesz láp mélyén burjánzó borbolya, iszapos vadkan hátán hever el, de kézről kézre adja őt tova szélvész, tűz, ár, had, pestis, viheder; bejárja az országot, ellepi, határt reá nem szab idő, se tér, gyújt, lángol, ég: csak szikra kell neki, s mi benne volt, magától terjed, él: az Eszme, mely virágporként lebeg s az agybarázdák földjén újra nő, s a Szó, mit még anyjában, vérerek hallócsövein ért a csecsemő.

S végül: mikor az égen átrezeg a hajnalt jelző első zöld fonál, szíve kigyúl s megáll egy domb felett Czegléd papja, az öreg áldozár.

Valója már csak /osztó férc, lidérc, legendás váz, csalóka, elhaló; lidérce lesz az érc, a sziklabérc, örök legenda, nem haló való.

Nem látják ketten egymást újra itt: alászáll ő - amaz meg fellebeg, s helyére lépve, vándorútjait örökké rója, mint a fellegek.

(Recsk, 1952)

ÉLETRAJZ: Faludy György Budapesten született 1910. szeptember 22-én. Az Evangélikus Főgimnáziumban érettségizett, 1928 és 1933 között a bécsi, párizsi és gráci egyetemen tanult. A fasizmus elől 1938-ban Franciaországba emigrált. 1946-ban hazatért Magyarországra, ahol 1950-ig a Népszava munkatársa volt. Koholt vádak alapján letartóztatták, végigszenvedte a recski tábort. 1956-ban Bécsbe menekült, majd Londonban telepedett le.

A rendszerváltozás után hazatért, és "Pokolbéli végnapjaim" címen megjelentette a Londonban már angol nyelven kiadott életrajzi művét, melyben döbbenetes erővel tárja föl a hírhedt recski internáló tábor életét. Válogatott versei 1992-ben jelentek meg, abból az idézett költemény.

15