Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
IV. Akik versben vallottak Ceglédről
CEGLÉD, ÖREG ESTE (Lélekharangszó, Bp. 1995.) A szőlődomb homokhaját megfésülte mára tél, zsinóron húznák, úgy szalad sorok között a déli szél. Karórakás tövében ül s pipázik-pihen- egy apó, az égre néz, hol tétován mozdul a földre most a hó. Kettőt se pöffent az öreg, nyakába lebben egy fehér darabka kristályüveghavat sebez a kapaél. GERJE PARTJÁN (Kézirat) A Gerje partján margaréta száll a vízre, földre, égres mint könnyűszárnyú, hótollú madár viliódzik fehére. A Gerje partján margarétás csókok születnek és röppennek tovább a vízre, földre, égre. S mi, bolondok, napról napra vagyunk mostohák. A Gerje partján rend van. A mederben mozdulatlanul csobog a délelőtt - s a margaréták meghalnak a szélben, csak hótolluk mutatja az időt. AZ A DIÓFA TE VAGY... (Gács Ferenc nyugd. iskolaigazgató halálára) (Kézirat) Igazgató úr, ezt nem hittem volna: elmenni csöndben, alkalmat sem adni a búcsúszóra. Csak úgy itt hagyni sok száz 115
