Kürti Béla: Fejezetek a ceglédi sport múltjából (1884 - 1984) (Cegléd, 1984)
Cegléd sportélete a két világháború között
szoros küzdelemben. Kovács Béla pl. mindkét játszmában csak 21 : 18 arányú minimális vereséget szenvedett ellenfelétől. A verseny bővelkedett szépségekben és a közönség sokszor „ragadtatta magát tapsra a látottak felett”.76 1938-ban a Magyar Asztalitenisz Szövetség Cegléden rendezte meg az országos bajnokságot. Első eset volt, hogy erre a rangos eseményre vidéken került sor. Ebben a kitüntetésben bizonyára nagy része volt annak a körülménynek is, hogy ezekben az években a Magyar Asztalitenisz Szövetség főtitkára az a dr. Bánkuti László, aki azelőtt jó ideig a C. MOVE ügyvezető elnöke volt. A ceglédi pingpongozok igazolták a szövetség bizalmát. Nemcsak a rendezésben nyújtottak kiválót, hanem magában a játékban is: Aranyi Ottilia és Kovács Margit II. helyen végeztek a női párosok versenyén, Kovács Béla és Hornyák Erzsébet bronzérmet szereztek az egyéniben. A ceglédi verseny után a hazai közönség Hornyák „Bizsunak” jósolt nagy jövőt, de helyette Aranyi Ottilia tört föl az országos élvonalba. Többszörös vidék bajnoki és országos helyezés után 1941-ben Ábrahám Piroskával, a Bp. Széchenyi MOVE versenyzőjével az oldalán megnyerte Magyarország női páros bajnokságát. Hogy ez milyen feltűnő eredmény volt, elég megemlítenünk, hogy a döntőben azt a Farkas Gizi—Kolozsvári Sári kettőst verték meg fölényesen 3 : 0 arányban, akik az 1941. évi magyar bajnokságban az egyéni 1—2. helyen végeztek. Azt a Farkas Gizit, aki ekkor már sokszoros magyar bajnok és válogatott! Nem véletlenül használt a Nemzeti Sport a bajnokságról szóló beszámolójában 3 felkiáltó jelet: Ábrahám, Aranyi—Kolozsvári, Farkas =3 : 0!!!77 Megkérdeztem bajnoknőnket, aki szívesen emlékezett vissza fiatalsága gyönyörű eredményeire (Lovász Józsefné, Bp. Illés u. 24.), mivel magyarázza ennyi idő után feltűnő győzelmét: „Nem volt szép stílusom, de annál eredményesebb. Rendkívül gyors volt a bekkhendem, s ezzel minden ellenfelemet meg tudtam lepni.” Aranyi Ottilia egyébként ezen a magyar bajnokságon egyéniben és vegyes párosban egyaránt a III. helyen végzett. A háború szörnyű évei alatt magára maradt, mert férje állandóan katona volt. Kénytelen volt abbahagyni a versenyzést. A felszabadulás után a fővárosba költözött, újra kezdte a sportolást. Először a Bp. Előre, majd az OTI csapatát vitte föl az I. osztályba. 1950-ben bekerült a budapesti VB-re készülő keretbe, de ekkor nehéz próba elé állította az élet: gyermeket várt, választania kellett: család vagy sport. Ö a család mellett döntött. 1953-ban végleg abbahagyta a sportolást. 76. Ceglédi Közlöny, 1937. február 9. 77. Nemze/i Sport, 1941. április 7. 87
