Kürti Béla: Fejezetek a ceglédi sport múltjából (1884 - 1984) (Cegléd, 1984)
Cegléd sportja a századfordulón
Érdemes megemlékeznünk a tornaünnepély színhelyéről. A századfordulón ui. a Kámáni erdő valóságos „városligete” a ceglédieknek.42 Nemcsak a Polgári Iskola rendezte itt torna vizsgáit, hanem itt mutatkozott be 1902-ben a Czeglédi Sport Egyesület, itt kerültek sorra helybéli egyleteink erdei mulatságai, dalosversenyei. Amikor a város még nem rendelkezett szabályos sportpályával, a Kámáni erdő nagy tisztása a sima gyepes területet övező fenyőfákkal és öreg tölgyekkel, valóságos „olimpiai szent ligete” volt első sportolóinknak. A kirándulóhely népszerűsége miatt a város 1904-ben megvásárolta a Vallásalapítványtól a legszebb 40 holdat.43 Ezt a területet azóta István ligetnek nevezik. Szerencsére a Vallásalapítvány kikötötte, hogy az erdőt ezután is csak kirándulás céljára szabad használni. Mivel a város ettől kezdve jól karban tartotta, vasúttal pedig percek alatt meg lehetett közelíteni, a kirándulások és rendezvények egyre gyakoribbak lettek. A város ezért 1912-ben hatalmas nyitott tánccsarnokot, tekepályát és vendéglőt épített ide. „így határozott a képviselőtestület, mert belátta, hogy az István ligetben, mely a város közönségének egyetlen kiránduló helye s a vallásalappal kötött szerződés értelmében ilyenül fenntartandó, egy olyan épületre van szükség, mely a kiránduló közönséget az idő viszontagságai ellen megvédje.”44 A két világháború közti évtizedekben idejártak ki a ceglédi iskolások „Madarak és fák” napját megünnepelni egésznapos kirándulás keretében. Ekkor még állt a tisztáson a tornaállvány, kisdiákok százai boldogan vették birtokukba ezeket a mászóeszközöket. Mások sietve rakták le felső ruhájukat, útibatyujukat alkalmi kapufáknak és elkezdődött a futball-labda megunhatatlan kergetése. Akik pedig még nem voltak rabjai a labdarúgásnak, szétszéledtek az erdő fái között és hangos kiáltozásokkal élénkítve elkezdték a „rablópandúrt”. Csak a nagy tisztás melletti „völgyben” elsuhanó vonatok füttyére verődtek össze és vidáman integettek a vonat ablakából kitekintő utasokra, akik akkoriban még vissza is köszöntek. A II. világháború utáni ínséges időkben kipusztították az erdő nagy részét, a város vezetősége pedig meggondolatlanul lebontotta a remekül megépített tánccsarnokot, mely mesteri ácsmunka volt. Még jó, hogy Józsa Sándor helyi költőnk egyik kedves versében emléket állított ennek a kiránduló helynek. 42. Volt is olyan javaslat a MÁV felé, hogy a Budai úti megállót Cegléd-Városliget megállónak nevezzék. 43. Levéltár: Cegléd város 7592/1904. sz. közgyűlési határozata. 44. Levéltár: 194/1912. sz. tanácsi határozat. 31
