Kürti Béla: Fejezetek a ceglédi sport múltjából (1884 - 1984) (Cegléd, 1984)

Cegléd sportja a felszabadulás után

jelvényszerző mozgalom, mely rövid idő alatt százezrekkel szaporította a sportolók táborát.

Soha nem remélt tömegek jelentkeztek a Munkára Harcra Kész mozgalomba, és szerezték meg valamelyik jelvényfokozatot. Még be sem fejeződött az újjáépítés, de már egy egész ország „emhákázott”, edzette magát, hogy alkalmasabb legyen a termelő munkára és a munka eredményeinek megvédésére.

Városunkban az első felhívás 1949. március 13-án jelent meg a „Cegléd”ben. 1950-ben már 2011 fő tette le a különböző szintű próbák valamelyikét, és vette át az érte járó jelvényt. Ebből 789 fő volt iskolai tanuló, közel másfélezer tehát felnőtt dolgozó, akiknek csak töredéke volt tagja valamelyik sportegyesületnek.34 Ennek a hatalmas tömegnek a próbáztatását és a vele járó rengeteg adminisztrációs munkát először Újvári Ferenc, utána Kürti Béla, végül Veres László testnevelő tanár látta el mint „területi próbáztató biztos”.

Nagyszerűen indult ez a mozgalom, mert az a generáció szervezte, amelyik a II. világháború rémségeit túlélve értékelni tudta a békét, s az az ifjúság próbázott a különböző jelvényfokozatokért, amelyik az újjáépítés nehéz éveiben a legszerényebb életviszonyok között nőtt fel és edződött meg.

Amikor a szociális viszonyok megjavultak, az emberek egyre kényelmesebbekké váltak, s a kemény erőfeszítéseket követelő sportmunka fokozatosan vesztett népszerűségéből.

A szemléletbeli változáson túl hozzájárultak a mozgalom hanyatlásához a kor baloldali túlkapásai: sok vezető csak politikai érdemeket akart szerezni a sport szervezése révén, s a számszerű adatok érdekében nem egyszer valósággal kikényszerítették a dolgozókat a pályákra, s kötelezték a próbák letételére. Mint próbáztató biztos megdöbbenve fogadtam ezeket a teljesen felkészületlen csoportokat, akiknek magatartása szemléletesen igazolta, hogy a sportmunka csak önként vállalt tevékenység lehet a szocialista társadalomban is.

így aztán az MHK-mozgalom kezdeti hatalmas sikerei ellenére fokozatosan elvesztette népszerűségét. Az 1961-ben beindított Kilián Testnevelési Mozgalom már nem is érdekelte a szervezett dolgozókat, a jelentkezők 90 %-a a tanulóifjúság köréből került ki.

De az MHK mozgalom nem múlt el hatás nélkül. Ifjúsági szervezeteink és a szakszervezetek tanultak a hibákból és gondoskodtak új, változatos sportprogramokról, ügyelve arra, hogy ne sértsék meg az önkéntesség elvét. Felsorolni is nehéz lenne, mennyi lehetőség nyílt ettől kezdve az alapfokú sportmunkára: munkahelyi szpartakiádok, szakszervezeti bajnokságok, ünnepi emlékversenyek, felszabadulási váltófutás, VIT-versenyek, olimpiai jelvényszerző mozgalmak, Kocogó mozgalom, Országos Sport Napok, stb. Ki-ki választhat kedve szerint.

34. Népsport, 1950. szeptember 24.

161