Kürti Béla: Fejezetek a ceglédi sport múltjából (1884 - 1984) (Cegléd, 1984)
Cegléd sportja a felszabadulás után
rendezték meg. Soltész először román ellenfelét, azután egy NDK-belit, majd híres szovjet ellenfelét, Nikolajevet győzte le pontozással és főiskolai világbajnok lett. Hatalmas öröm volt a ceglédiek számára ez a győzelem, hiszen az első világversenyen, melyet a felszabadult Magyarország rendezhetett, ceglédi világbajnokot avattak! Ekkora sikerek után érthető, ha Ceglédet a magyar birkózósport egyik fellegváraként kezdték emlegetni. (Debrecen mellett.) Pedig a csúcsra csak 1950- ben értünk föl. Mint bomba robbant a meglepetés Stockholmban: egy ismeretlen magyar birkózó egyetlen vereség nélkül lehengerelte súlycsoportját a kötöttfogásban és elsőként a magyar birkózósport történetében, elnyerte a világbajnoki címet! A már 32 éves Gál József, aki majdnem elveszett a birkózósport számára, egyetlen vereség nélkül jutott föl a dobogó legmagasabb fokára. Görög, jugoszláv, svájci és dán ellenfelét 3:1 arányú pontozással, török ellenfelét tussal s végül a döntőben a svéd Gustaf Freijt, a londoni olimpia könnyűsúlyú bajnokát is biztos 3:1 arányban győzte le. A világbajnok ceglédi birkózó fogadtatása szülővárosában rendkívüli esemény volt. A szakosztály agilis vezetőjének Utassy Józsefnek szervező munkája révén, olyan ünneplésben részesítették világbajnokunkat, amilyen más ceglédi sportolónak még nem jutott: család és jóbarátok, a szakosztály és a város egész sportszerető közönsége ott tolongott a vasútállomáson Gál József fogadásán. Különvonaton vitték be a Tanácsházára a tiszteletére rendezett ünnepségre. Ezekben az években Cegléd birkózógárdája egyenlő erőt képviselt a magyar válogatottal. Össze is mérték erejüket 1950-ben a labdarúgópályán rendezett villanyfényes mérkőzésen, ahol 4:4 arányú döntetlen lett az eredmény. Minden idők legerősebb ceglédi birkózó-csapatának összeállítása ezen a nevezetes találkozón: Kenéz, Fábri, Ócsay, Balogh, Gál, Bállá, Reznák, Soltész. 1952-ben újabb nagyszerű lehetőség nyílott a ceglédi birkózók előtt, de ezútta1 nem sikerült bizonyítani egyiküknek sem. Három ceglédi került be a helsinki olimpiai válogatottba: Kenéz, Gál és Soltész. Soltész azonban az úton megbetegedett, az olimpiai játékok alatt kórházban kezelték. Gál, aki súlycsoportjának elsőszámú jelöltje volt, a tatai edzőtáborban kulcscsonttörést szenvedett. Ekkor helyére Tar Gyulát tették be a csapatba. Mikor aztán Gál a gondos kezelés nyomán mégis rendbe jött az indulásig, a vezetőség már nem akarta lecserélni Tar Gyulát sem, de ki akarta vinni Gált is. Azt a megoldást választották, hogy Gál Józsefet áttették a szabadfogásba, bízva abban, hogy nagy erejével itt is boldogulni fog. Világbajnokunk azonban olyan ellenfelekkel került szembe mindjárt első mérkőzésein, akik ellen nem volt elegendő kötöttfogásbeli felkészültsége és a 3. forduló után kiesett. Ugyanilyen balszerencsés volt Kenéz Béla sorsolása is: ő is a legnagyobb 120
