Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

III. Az egyleti élet elemzése

vacosra éppen nagyböjtre esett, a plébános erre a napra felmentést adott a tagság számára a böjt alól. Ezen az eseményen u.i. minden öntudatos egyleti tagnak részt kellett vennie, s a díszvacsorán nyilván húst is fogyasztottak.

A harmadik “nemzeti ünnepe” a városnak a Lajos-nap volt augusztus 25-én. Ezen a napon ismét elhangzottak a Kossuhtot magasztaló beszédek és születtek alkalmi versek is. Az Iparos Ifjúság Önképző Egyletének 1895-ben rendezett Lajos-napi ünnepségén dr. Fischer László elnök mondta az ünnepi beszédet, énekszámokat adott elő az iparosok dalárdája, egy leány pedig elszavalta az egylet ügyészének, dr. Török István ügyvédnek erre az alkalomra írt költeményét. A verset leközölte a Cegléd és Vidéke 1895. szept. 1-i száma, így képet kaphatunk a ceglédiek Kossuthhoz fűződő érzelmeiről:

Lajos napra

Rég volt, kimentünk hozzád Hazahívni téged százan,

S egy év múlt, hogy itthon vagy Közöttünk e szent hazában.

Szent hazában szentelt hantok Alatt szived lent porladoz És mégis megünnepelünk Neved napján, Kossuth Lajos.

Hajh, amikor még örömkönnytől Fénylett szemünk neved napján,

Mily boldogan ünnepeltünk.

Távolban is szent aggastyán.

Most is itt vagy és közöttünk A honfi bu úgy áradoz,

Úgy elmerül benne lelkünk Neved napján, Kossuth Lajos.

Ahelyett, hogy reményünkkel A jövőbe tekintenénk,

Minden honfi bus szeméből Fájdalom könnye csillog felénk.

S halálodért hulló könnyünk Felszáritni olyan bajos,

Hisz úgy sajog érted szivünk Neved napján, Kossuth Lajos.

92