Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

III. Az egyleti élet elemzése

4. Ismeretterjesztő előadások

Társadalmi egyleteink népművelő tevékenysége több irányú volt. Mindegyiknek alapszabálya előírta a tagság iskolás kor utáni művelődésének a biztosítását. Egyik ezen, másik a másik területen ért el nagyobb eredményt. A műkedvelésben élenjárt az Iparos Ifjúság Önképző Egylete, könyvtári szolgáltatás terén kiemelkedett a Kaszinó, a Népkör rendezte a legtöbb díszebédet, díszvacsorát a hazafias ünnepeken.

Egyleteink kulturális tevékenységének leggyengébb területe az ismeretterjesztés volt. Rendeztek ugyan ilyen tárgyú előadásokat elég gyakran. Csakhogy a komoly tudomány a széles rétegeket nem igen érdekelte, azért az ismeretközlést mindig össze kellet kapcsolni valamilyen szórakoztató műsorral. A tudományt a századforduló ceglédi társadalmának csak bizonyos “árukapcsolással” lehetett még eladni.

Számtalan példát lehetne idézni ennek az igazságnak a bizonyítására. “Az iparosok egylete jan. 24-én ismét minden tekintetben sikerült zene-estélyt rendezett: mely most is felolvasással volt egybekötve. A felolvasó Dr. Kovács Antal “Részletek a modem hygiéniából” ez. értekezést a közönség elismerő tetszése kisérte, mely élénken nyilvánult az ifjú orvos előadása iránt. Ezek után, mint rendszeresen, táncz következett, mely a legjobb hagulatban kivilágos-kivirradatig tartott.” Ilii

Lapjaink gyakran szemére hányják egyleteinknek, hogy “az ismeretterjesztő előadások helyét inkább az anyagi jövedelem fokozására szolgáló táncmulatságok foglalják el. Ilyenképpen csak természetesnek lehet találni, hogy egyleti helyiségeink csak akkor telnek meg, ha mulatságról van szó. Ideje volna már, hogy az igények emelkedésével a közismeretek emelésére szolgáló ismerettelj esztő előadások is szaporodjanak”. /73/

Próbálkoztak is ezzel egyleteink, de ha fenn akartak maradni, kénytelenek voltak szórakoztató összejöveteleket rendezni, mert nem mondhattak le a bevételről. Ha a tudományt szórakoztató műsor nélkül próbálták volna teijeszteni, többnyire üres széksoroknak beszélhettek volna a meghívott előadók.

Az egyleti ismeretterjesztésnek másik gyengéje az volt, hogy többnyire hiányoztak a gazdasági témák, holott a földműves és iparos rétegnek éppen ezekre az ismeretekre lett volna a legnagyobb szüksége. De kik vállalkoztak ilyen előadások megtartására: legtöbbször a város derék tanítói, tanárai, akik többségükben humán műveltségüek voltak.

A XX. században megalakult Gazdakör nyújtott először tagjainak szakmai továbbképzést, mégpedig már nemcsak egyes előadások, hanem a sokkal hatásosabb tanfolyamok révén. Az első egylet, mely kimondottan az ismeretterjesztést tűzte zászlajára, az 1906-ban életrehívott Szabad Lyceum volt.

77