Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)
III. Az egyleti élet elemzése
Jelentős olvasótáborral rendelkezett az Iparos Ifjúság Önképző Egylete. Bár nem volt saját székházuk, bérelt helyiségükben kezdettől fogva volt saját könyvtáruk, melynek fejlesztésére ők rendeztek legtöbbször bált, előadást. Ebben az egyletben az is elfogadott szokás volt, hogy a tagok önkéntes felajánlásokkal gyarapították könyvtárukat: a még élő utolsó könyvtáros /Kaczur Pál, Cegléd, Teleki u. 30./ szerint a könyveknek mintegy 15 %-át a tagok ajándékozták kedves egyletüknek! Az iparos ifjak könyvtáráról is csak a XX. századból rendelkezünk hivatalos jegyzékkel. 1691 Ebben a 200 kötet magyar klasszikus, elsősorban Jókai és Mikszáth, közel 100 mű a világirodalom nagyjaitól Victor Hugótól Dosztojevszkijig. Nagyon csekély az ismerettetjesztő művek száma, a legtöbb könnyű szórakoztató olvasmány, mely kiszolgálta a korabeli kispolgári igényeket, de “szegényházi kosztnak” azért nem nevezhető. A Népkör is jelentős könyvtárral rendelkezett. Kezdetben itt a reformkorral és a szabadságharccal kapcsolatos művek domináltak, a mintegy 800 kötetből egymaga Jókai 200 kötettel szerepelt, mögötte ott sorakozott Jósika, Vas Gereben, Eötvös. 1900 körül jelentek meg a sekélyesebb tartalmú bestellerek, élen Beniczkyné Bajza Lenkével, akinek 50 kötete szerepelt a gyűjteményben. /70/ A Népkör tekintélyes egylete volt a városnak, de olvasóközönsége nem állt arányban ezzel a tekintéllyel. Észrevették ezt helyi lapjaink is és több ízben hangot adtak rosszallásuknak: “Árva és gondozatlan ebben a tekintetben az az osztály, mely a mi városunk lakosságának a zömét teszi: a gazdálkodó osztály, Pedig talán éppen ezeknek van a legnagyobb szükségük a könyvre. Nemcsak szórakoztatásul, hanem sokkal inkább tanulság, felvilágosítás okáért. Nem anynyira szépirodalmi munkákra, mint inkább okos, népies nyelven írt kis kátékra, melyek a gazdasági élet sokféle ágában, s a közélet mindennapos dolgaiban legyenek megbízható útmutatói.” HM A mezőgazdasági szakkönyvtárat csak 1914-ben valósította meg a Népkörből kiváló Gazdasági Egylet. Fenti elmarasztaló vélemény méginkább illik olvasó egyleteink szegényebb parasztságára. Nem szabad azonban felejtenünk, hogy a kötelező népoktatás bevezetéséig a ceglédiek nagy többsége csak az élőszóval való ismeretközléshez volt hozzászokva. A templomi prédikációkban kapott erkölcsi útmutatást, a piacon a vásárok alkalmával, a kovácsműhelyben és a szárazmalmokban szedte föl a világ híreit, a gazdasági ismeretek pedig apáról fiúra szállottak. Akik 1868 után kijárták az elemi iskola néhány osztályát, gyakran csak sillabizálták az írott szöveget, életformájuk pedig a látástól vakulásig való munka volt. A századforduló magyar művelődéspolitikájának egyik legsúlyosabb feladata volt ebből a nagyon széles társadalmi rétegből a könyvek révén magukat továbbképezni képes öntudatos polgárokat nevelni. Eötvös József kultúrpolitikáját társadalmi
