Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)
III. Az egyleti élet elemzése
3. Egyleti könyvtárak Cegléd városa nem büszkélkedhetik évszázadokra visszanyúló könyvgyűjteményekkel. Első középiskolánk, az egykori református algimnázium sem rendelkezett jelentős könyvtárral. Ebben a városban a könyvtárügyet társadalmi egyleteink karolták föl és viselték gondját közel 100 éven át. Kezdte a sort az 1842-ben életre hívott Casinó Egylet, folytatta az 1866-ban alapított Népkör, de megteremtette saját könyvtárát valamennyi egylet, még a legszegényebb Újvárosi Olvasó Egylet napszámosai is. A szétaprózottság hátrányát hamar felismerték a város legjobbjai, de egységes népkönyvtárat nem sikerült létrehozni, pedig - mint már említettük - Cegléden maga Táncsics Mihály próbálkozott ezzel az 1870-es évek közepén. Az 1890-es években merült föl először egységes városi könyvtár létrehozásának terve, de ez is csak 1924-ben valósult meg. De jellemző a hagyomány erejére: a városi könyvtárat szinte csak tanulók látogatták, a felnőttek továbbra is egyletükből kölcsönözték ki a olvasnivalót. Vajon mennyiben szolgálták ezek az egyleti könyvtárak a város művelődését? Helyi lapjaink gyakran érintik ezt a kérdést és fennmaradt egy-két egyleti könyvtári jegyzék is. A híradásokból, közgyűlési beszámolókból kitűnik, hogy valamennyi egyletünk sokat törődött könyvtárának fejlesztésével. Számtalan rendezvény bevételét fordították újabb és újabb könyvek beszerzésére. A könyvtárosi állás nemcsak tisztséget, munkát, de rangot is jelentett. Ezek a könyvtárosok mind nagyon jószándékú emberek voltak, de alig rendelkeztek némi hozzáértéssel. Folyamatosan gyarapították ugyan a könyválllományt, de ez csak számszerű növekedést jelentett, minőségit ritkán: a legtöbb egyleti könyvtárból szinte teljesen hiányoztak a szakkönyvek, szépirodalom terén pedig nem tudtak haladni a korral. Szabó Ervinnek, a magyar könyvtárügy kiemelkedő harcosának lesújtó véleménye van a századforduló magyar népkönyvtárairól: “A gyűjtemények könyvanyaga túlnyomórészt úgy van összeválogatva, mintha az olvasók valamiféle szellemi kiskorúak volnának. Népies könyvek, a nép számára lepárolt irodalom, a gazdasági, társadalmi, politikai, vallási küzdelmek “kényes” kérdéseivel szemben a pártatlanság hazug mezébe öltözött és elavult tudomány, szóval amolyan szellemi gyámság alatt állóknak szánt szegényházi koszt.” 1611 Vonatkoztatható-e ez a vélemény a ceglédi egyleti könyvtárakra? Vajon mit olvastak nagyapáink, milyen írókon át kedvelték meg az irodalmat? Már jeleztük, hogy hiányoztak a szakirányú művek, amelyekre pedig a jobbágysorból kiszabadult és piacgazdálkodásra szorított parasztságnak a legnagyobb szüksége lett volna. Érdemük viszont, hogy jelentős Kossuthra és a szabadságharcra 72
