Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

III. Az egyleti élet elemzése

szerű együtt-tanulás alatt elsajátították a társas érintkezés szabályait, a jó modort. Különösen sokat adott a műkedvelő tevékenység annak a paraszt fiatalságnak, amely minden idejét a mezőn, s a jószág körül töltötte.

Egyleteink általában alkalmilag szervezték meg színjátszó csoportjukat, s többnyire télen rendezték előadásaikat. Kivételt képez az Iparos Ifjúság Önképző Egyesülete, mely nevéhez méltóan az önképzést tartotta legfontosabb feladatának. Ők állandó színjátszó csoportot hoztak létre, mely egész éven át folyamatosan dolgozott. “Dicsérendő volna ez általában is, de ha meggondoljuk, hogy fiatal munkásemberekről van szó, akik fárasztó és kimerítő napi munkájuk után állnak ahhoz, hogy tanuljanak, művelődjenek, szórakozzanak szellemileg és szórakoztassanak: akkor kétszeresen dicsérendő”. /64/

Az iparos fiatalok műkedvelő életének szervezője - mint már említettük - Szikszay István vándorszínész, 165/ - később városházi tisztviselő - volt, aki színjátszó csoportot, dalárdát, zeneegyletet szervezett a nehezen polgárosodó parasztvárosban, rendezője és feleségével együtt főszereplője volt a bemutatott daraboknak. Kétségtelen, hogy Cegléd művészeti életének Szikszay volt legjelesebb képviselője a múlt század utolsó évtizedeiben. Példája azoknak az önzetlen egyesületi vezetőknek, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak egy életen át azért, hogy szellemi életet teremtsenek a földhözragadt mezővárosban, hogy létrehozzák a polgári életforma nélkülözhetetlen intézményeit.

Egy-egy jól sikerült darabbal a műkedvelők nemcsak saját székházukban mutatkoztak be, hanem meghívták egymást és fölléptek más egyletek színpadán is, újabb közönséget ismertettek meg a kor íróinak alkotásaival. A nézőközönség soraiban már nemcsak a közvetlen családtagokat, rokonokat és jóbarátokat lehetett látni, hanem széles tömegű érdeklődőt, az előadások híre elterjedt az egész városban, a műkedvelés révén alakult ki egy új polgári szokás: a színházlátogatás. Ebben a korban még nem volt rádió és televíziózz emberek éhesek voltak a kultúrára, ezek az előadások Cegléden eseményszámba mentek, beszédtémává váltak. Az idelátogató hivatásos színtársulatok előadásait csak a szűk értelmiségi réteg látogatta, a műkedvelő előadások széles néprétegek előtt kedveltek voltak, szerepük a polgárosodás folyamatában jelentősebb mint a tanult színészeké.

Ezek az előadások demokratikus közösségbe vonták össze az értelmiségi, az iparos-kereskedő és a földműves lakosságot, a nézőtéren már megszületett a társadalmi egyenlőség.

66