Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

Előszó

Kürti Béla nyugalmazott középiskolai tanár mindannyiunk jó ismerőse, akik szivünkön viseljük ennek a megyének történetírását és honismeretét. Béla bátyánk szerencsés csillagzatok között indult el a későbbiek során rögösebbé váló életútján. Tanári oklevelét 1939-ben szerezte a magyar irodalom, történelem, testnevelés szakon. Kell-e ennél praktikusabb párosítása a szakoknak? Ép testben, ép lélek, mondták az ókoriak, és Kürti tanár úr ennek a nevelésére szegődött el egy életre.

Ám a történelem rettenetes kereke végiggördült hazánkon és az eltervezett tanári pályán is. A Ceglédi Állami Polgári Fiúiskolában 1939-1948 között még mind a három tárgyat taníthatta, azok fenséges egységében. Amikor azonban ezt az iskolatípust megszüntették, akkor Kürti Béla, az iskola utolsó igazgatója, lemondott és ettől kezdve csakis a testnevelést tanította és érdeklődése természetes módon fordult a magyar, főleg a ceglédi sporttörténet felé.

1950-ben megalapította a Ceglédi Építők Sportegyesülete tomaszakosztályát, mely a vidéki Magyarország egyik legjelentősebb torna szakosztálya lett. A szakosztályvezető tornatanár 1976-ban vonult nyugdíjba. És még mindig maradt elég rajongása és energiája ahhoz, hogy 1978-ban létrehozza a Ceglédi Sporttörténeti Bizottságot, mely a város sporttörténetének több mint tízezer dokumentumát gyűjtötte össze. Cegléd város önkormányzata 1991-ben önálló épületet adott a gyűjteménynek, ebben 1992. május 10-én megnyílt a magyar vidék első sportmúzeuma.

Mindeközben számos dolgozatot, tanulmányt és pályamunkát készített a sporttörténet, a helytörténet és a honismeret körében. Nem maradtak el a sikerek sem. “A sportolók nevelése” c. tanulmányával 1956-ban I. díjat nyert a Testnevelési Tudományos Tanács pályázatán. A “Fejezetek a cegédi sport múltjából” c. munkája “Ezüst Gerely” díjban részesült 1986-ban. Hosszan sorolhatnánk még munkáit, műveit. Kitüntetései közül is csak egyet-kettőt említünk meg: “A Magyar Torna Szövetség aranykoszorús edzője”,“Az oktatás kiváló dolgozója”. 1992-ben a Parlamentben átvette az “Eszterházy Miksa díjat” életművének elismeréseképpen.

Kürti Béla mégsem nyugodt. Közös fájdalmunknak nevezi azt az általános társadalmi jelenséget, hogy a nagy többség közömbös a múlt, a történelem, netán a sporttörténelem, az általa féltve gyűjtött, óvott és közzétett értékek iránt. Olykor érteden a felsőbbség is, a vezetés, amelyik a szerény állami javakat kezeli és természetesen a kevésből nem tud sokat osztani, különösen, amikor száz helyre is kellene.

Nehéz tehát tartani a lelkesedést, a hitet, hogy kell az embereknek az, amit csinálunk, mert olyan kevés a “visszajelzés”, a felnövő ifjúság soraiból oly kevesen vannak, akik ilyenekre áldoznak, ezekért fáradságot vállalnak. Jószerével az az embernek az érzése, hogy a nyugdíjasokra és klubjaikra hárulnak ezek a feladatok is.

4