Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

II. A századforduló ceglédi egyleteinek rövid története

8. Széchenyi Olvasó Egylet

1883-ban szervezték meg a “II. kerületi polgárok ezen kedves egyletét” - írta a Czegléd és Vidéke 1896-ban. /37/ Az északi városrész - Mária város - katolikus polgárainak társas köre volt ez, melyet területi alapon szerveztek, csak éppen a lakosság összetétele miatt katolikus jelleget öltött. A századfordulón Udvardy Károly, a Népbank tekintélyes pénztárosa volt az elnök. A XX. század elején dr. Traub József városi ügyész, utána két ügyvéd, dr. Hübner Emil a Városi Könyvtár létrehozója, majd dr. Hunyady Ferenc viselték az elnöki tisztet. A felszabadulás után Győré Sándor városi tisztviselő, végül Détári János lakatos mester volt itt elnök.

A felszabadulás előtti kor összes irata megsemmisült. Az egylet életéről még élő egykori tagok visszaemlékezése alapján tudunk képet festeni. Legilletékesebb tanúnk PAULO VITS Imre /Cegléd, Sárkány u. 2.1, aki 1931-től egészen a betiltásig az egylet gondnoka volt, ott is lakott a székházban. “Székházunk a Mária utca és Liliom utca sarkán állott. Beosztása olyan volt mint a többi egyleté: nagy terem színpaddal, olvasó szoba könyvtári szekrénnyel, söntés pulttal és tekepálya az udvaron. Az ivónkba bárki beléphetett, de mivel a bejárat nem közvetlenül a forgalmas Mária utcára nyílott, nálunk sohasem vált az italmérés kocsmai jellegűvé. Ide olyan emberek jártak, akik meghitt, családias környezetben akartak egy kicsit kikapcsolódni. Legnagyobb forgalom vasárnaponként volt, akkor is délután, illetve este, mert délelőtt mindenki templomba ment. Estefelé viszont éjszakába nyúlt az újságolvasás, a kártya, a tekézés.

Mint gondnok mindenről én gondoskodtam, volt munkám, de nagyobb rendezvények alkalmával mindig fogadtak föl kisegítő munkaerőket is.

Kezdetben volt az egyletnek saját színjátszó csoportja, később vendégszereplőket fogadtunk, az 1930-as évek közepén átvette ezt a szerepet a nálunk elhelyezett Katolikus Legényegylet fiatalsága. Nagytermünket gyakran adtuk ki bérbe, különösen jelentős bevételhez jutottunk, ha lakodalom céljára kölcsönöztük ki.

Az egylet legnagyobb ünnepe március 15-e volt. A tagság ilyenkor testületileg vonult ki a közös városi ünnepségre, este 200-300 főre terítettünk a díszvacsorára.

Székházunk berendezése igen szerény volt: asztalok, fapadok az ivóban, székek a nagyteremben, könyvszekrény néhány száz kötettel, néhány hordó a pincében és az italméréshez szükséges edények. Könyvkölcsönzés hetente egy alkalommal volt. A házirendet szigorúan be kellett tartani, hallottam, hogy a századfordulón még tilos volt az egyleti helyiségben dohányozni.”

Amikor 1935-ben megalakult Cegléden is a Katolikus Legényegylet, ez az ifjúsági szervezet itt kapott otthont. Ettől kezdve a legényegyleti fiatalság képezte a Széchenyi egylet ifjúsági csoportját. Erről a szerepről Danka Ferenc