Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

II. A századforduló ceglédi egyleteinek rövid története

A minisztérium azzal hagyta jóvá a vagyon átadását, hogy a fele összeg továbbra is óvodai célra fordíttassék. /32/

A Kisdedóvó Egylet utolsó ülését 1893. június 4-én tartotta. Ezen Matolcsyné beszámolt az elmúlt 20 esztendő küzdelmes, de eredményes munkájáról. Összegezte, hogy a “gyermekforgalom” első óvodánkban 2261 fő volt, az óvodát fenntartó egyletnek pedig ez alatt a 20 év alatt 569 tagja volt. /33/

Az egylet feloszlatásakor küldöttség jelent meg az alapító elnöknőnél és díszes albumot adtak át neki. A búcsúzó Matolcsyné “örömmel konstatálta, hogy az ügy, mely kezdetben a társadalomnak is csak mostoha gyermeke volt, ma már országos üggyé vált - ezért kellett az egyletnek felosztania.” /34/

A Ceglédi Kisdedóvó Egylet működése fényesen bizonyítja, hogy régen a társadalom nem várt mindent “felülről”, hanem amikor felismerte az új szükségletet, öntevékenyen cselekedett.

Amikor az óvodák iránti igény tovább növekedet, a város már 1893-ban létrehozta a másodikat a Szép utcában, a harmadikat Újvároson. Cegléden ezt nem annyira szociális szükséglet kívánta meg, mint inkább annak felismerése, hogy az óvodai előképzés nagy mértékben könnyíti az iskola munkáját.