Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

II. A századforduló ceglédi egyleteinek rövid története

A Kaszinón belül is felütötte fejét a rangkülönbségek éreztetése: “Hiába rendez a Kaszinó néha nagyobbszabású társasvacsorát, ilyenkor a helyzet és véleményben közelállók egymás mellé telepednek és a másikkal alig jutnak érintkezésbe.” /12/

Pedig a demokratikus érintkezésre egyre több alkalom nyílott: megépült az 1920-as években a rég működő tekepálya mellett az első egyesületi teniszpálya a székház tágas udvarán; olvasó szoba, gazdag könyvtár, biliárd asztal, söntés állott az egyre népesebb tagság rendelkezésére. A létszám növekedés így alakult: alapításkor a tagok száma 44 fő, 1883-ban 133, 1927-ben 270 és 1942-ben a centenárium évében 272 fő. Az egylet élén mindig kiemelkedő tekintélyű emberek állottak: az alapító Pajor Antal után Szalay Sándor főjegyző, majd Gubody Ferenc polgármester, utána Takács József ref. lelkész, végül a Horthy korszakban dr. Sárkány Gyula polgármester, aki így jellemezte az egylet 100 esztendős munkásságát: “Cegléd városában egy évszázaddal ezelőtt 1842-ben alakult meg a Ceglédi Casinó Egylet, s azóta nemes egyetértésben élünk itt katona és polgár, lateiner, gazda, iparos, nem zárkózott testület ez, bejuthat ide mindenki, aki jellemével, munkájával kivívja magának, hogy társai úgy ítéljék, hogy ennek a városnak az elitjéhez tartozik.” /13/

Bár századunkban az “elithez” tartozás nem annyira a szellemi kiválóságtól, mint inkább a társadalmi helyzettől függött, kétségtelen, hogy ebben az egyletben a fő bevételt nem az italmérés jelentette, mint a többi társaskörnél, hanem a jelentős tagsági díj. 1942-ben pl. tagdíjból befolyt 6508 pengő, italmérésből 1407 pengő. S a Kaszinó a bevétel túlnyomó részét könyvekre, folyóiratokra és napilapokra költötte mindvégig. Egy évszázadon át biztosította a város értelmiségének kulturált szórakozását és továbbképzését, kezdeményezője volt több jelentős változásnak a polgárosodás folyamatában, melyekről majd későbbi fejezetekben emlékezünk meg.

14