Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pestvármegyében (Budapest, 1899)
A
Arky — Autunovios 15 lakos és fia József 1754-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek : N. L. I. 5. A család részére kiadott különféle bizonyítványok 1640-től kezdve a nemesi iratok közt „A 1“ jelzett alatt. Czímerpecsét: Polgári Perek fasc. 7. Nr. 7. Armpruszter, czímerpecsét: Acta Nobilitaria ex 1823. Nr. 3157. Arpásy, czímerpecsét: Polgári Perek fasc. 139. Nr. 58. Artner Erhard, sopronyi lakosnak nemesi bizonylat Sopron vármegyétől az Artner Farkasnak és fivérének Erhard és Jánosnak 1609-ben adományozott ármálisra vonatkozólag: Acta Nobilitaria ex 8083. N. 2210. Czímerpecsét: Polgári P. fasc. 277. Nr. 1., Végr. Okit. 6/XI., 684/XI. Ai •vay Mihálynak, nejének B o 1 y k y Borbálának és gyermekeinek 1694-ben adományozott ármális hiteles másolata a nemesi iratok közt „A 2“ jelzett alatt. István és Mihály sz.-endrei lakosok 1720-ban a nemesek főkönyvébe bevezettetnek: N. L I. 5. Czímerpecsét : Polgári P. fasc. 179. Nr 135. Arszt, czímerpecsét: Polgári Perek fasc. 20. Nr. 5. Asymásként AsiMarkovits Jakab, bemutatván Bács-Bodrog vármegye nemesi bizonyítványát, a pestmegyei nemesek sorába felvétetik és kihirdettetik 1828-ban. N. L. I. 460. Astris de Kozina Mihály, 1780-ban nemesi bizonylatot kap az A. Demeternek 1690-ben adományozott ármálisra vonatkozólag: a nemesi iratok közt „A 3.“ jelzett alatt. Czímerpecsét: Polgári Perek fasc. 80—82. Nr. 26. Egyéb adatok: Nemesi L. I. 6—7. Aszszalay de Szendrő, Borsod- és Torna vármegyékben kihirdetett nemes család. Aszszalay Ferencz, tót-almási lakos, 1720- ban a pestmegyei nemesek sorába felvétetik: N. L. I. 7. Asztalos Károly, pesti ügyvéd, Pozsony vm. bizonyítványa alapján a pestmegyei nemesek sorába felvétetik 1846-ban: N. L. II. 3. Czímerpecsét: Végr. Okit. 270/XI. Atkáry, czímerpecsét az ügyvédek után maradt különféle iratok közt Nr. 852. Augusztics, czímerpecsét: Polgári Perek fasc. 66. Nr. 39. Autunovits de Almás, czímerpecsét: Procesus Nobiliteres fasc. 2. Nr. 51., Polgári Perek fasc. 119. Nr. 3.
