Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pestvármegyében (Budapest, 1899)

Előszó

7

meg is találták. Nemzedékeket pusztítottak ki egészen, s így a kevésbbé sújtott, főleg felvidéki vármegyék népesítették be újra és újra e megyét. Újabb és újabb életerős családok siettek ismét a hon központja felé, hogy itt tehetségeiket érvényre juttassák; csak a családok, csak a nevek változtak, de a honszeretet maradt a régi, a változhatatlan.

Jelen munkámban felsorolt családok, mondhatni az egész országból valók; mert épen azért, hogy fentebb kifejezett czélomnak megfeleljek, felemlítem mind ama családokat is, melyek után hiteles czimerlenyomatokon kívül egyéb alig maradt.

Szükségesek voltak e feljegyzések a családok czimerének igazolására.

A vármegyék nemesség-igazoló jogát törvényeink biztosítják, s a Római Jog accessorium sequitur principale elve szerint, áll ez a czimerigazolásokra is. Kétségkívül fontos okoknál fogva azonban a legújabb időben itt egy kis változás történt: névleg az, hogy a nm. Belügyminisztérium 68573/1898. sz. a. rendeletében a czimerigazolásokat az Országos Levéltárra ruházta át.

Bármily gazdag legyen is azonban az Országos Levéltár, mégis számtalan ama nemes családok száma, melyeknek nemesség-igazolására, vagy czimerére ott adat nem található.

Hogy egy igen eklatáns példát említsek, csak közelebb történt, hogy egy kamarási táblát nyújtottam be a nm. Belügyminisztériumhoz, amelyen a nyáregyházi Nyáry család is szerepelt, s az Országos Levéltárban e hírneves virágzó családnak sem régibb, sem újabb czimerére adat nem volt található.

Mennyivel inkább megeshetik ez jelentéktelenebb családoknál, melyek néha csak egy-két sarjban, vagy generatióban emelkedtek ki, hogy úgyszólván nyomtalanul tűnjenek el csakhamar. Hogyan igazolják már most az ily családok czimerüket ? Ily esetekben a vármegyék a czimerpecsét-lenyomatok után hiteles másolatot adnak ki, s az így hitelesített czimert a nm. Belügyminisztérium — az ususra vonatkozó bizonyítékok alapján — elismeri.