Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977
Segédüzemek 1961-ben kezdtek központi műhelyek létesítéséhez bognár, kovács, lakatos, és szíjgyártó szakma folytatására. Nehezen alakult ki a fegyelem. A lakatosok cseréjével sikerült csak a szükséges építkezési munkákat elvégeztetni. - Elismerésre méltó volt mindvégig Dobos Ferenc kovács munkája és mesterbecsülete. Jelentős beruházással 1962-ben elkészültek a műhelyek. Készen lett a daráló is. Saját építőbrigád valósította meg a szükséges átalakításokat, építkezéseket a termelőszövetkezetben. Traktorosokat képeztettek ki a meglevő és leendő erőgépekre. 1965 májusában a gépállomás nyújtotta segítség megszűnt. A tsz-ek, így a Petőfi is vásárolt állományából cséplőgépet. A továbbiakban saját szakember ellátottságra kellett törekedni. A Petőfi tsz felszerelt műhelyei alapján ipari tanuló képzéssel is foglalkozhatott géplakatos és szerelő szakmában. Erő- és munkagép ellátottság is gyarapodott. Gépcsoportvezető éveken keresztül Ézsiás Béla volt. Erő- és munkagépek 1966-ban: zetor traktor gépkocsi pótkocsi eke 5 db 12 db 2 db ebből 4,5 to Csepel és 2 to Garant 15 db ebből 3 szervestrágyaszóró 10 db ebből 8 függesztett, 2 vontatott Kultivátor 4 db, függesztett tárcsa 1 db, 24 soros vetőgép 5 db, 2 db műtrágyaszóró, 3 db palántaültető, 3 db cséplőgép. Műszaki személyzet: 1 fő gépállomási szerelő 2 fő lakatos és 2 fő ipari tanuló 1 fő kovács 16 fő traktorvezető, 2 fő cséplős. Beruházás A jellegzetesen kis- és középparaszti magángazdaságokból álló tanyavilágban korszerű mezőgazdasági nagyüzem szükséges gazdasági épületeinek és felszerelésének kiépítése s egyéb beruházási kategóriába tartozó telepítések létesítése nemcsak sokba került, hanem nehezen is ment. Nem úgy kezdődött, mint az új szocialista városaink születése, hogy a mérnökök az 298
