Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944

tikai irányvonal a Független Kisgazda Párt (FKGP) irányvonala. Azonban figyelemre méltó politikai életről nem beszélhetünk, lévén a lakosság döntő része tanyai lakos, akik inkább a javuló lehetőségeket biztosító mezőgazdasági termeléssel voltak elfoglalva. A munkáspártoknak bázisa nem volt Kocséron. A győzhetetlennek hitt német fegyverek dicsőségétől elkábult, a trianoni revízióval hitegetett, demagóg jelszavaktól félrevezetett kispolgári és paraszti rétegekből való egyének bevonásával megszervezték a községben a nyilaskeresztes pártot a háború alatti években. Jelentősége és hatása a közhangulatra és a község vezetésére csekély volt.

A háborús hatást először és elsősorban a nagyobb mérvű katonai bevonultatás révén érzékelte a község. ,,1940 júliusától tömegesen hívtak hadbavonulásra kocsériakat.” „Újra oda van a sorkatonákkal együtt mintegy 460 fő” - írja még mindig az első háborús eseményeket is feljegyző krónikás. 1941. július 8-a az első halálhír a kocsériaknak a harctérről.106 S ezzel megkezdődött a végtelennek tűnő háborús éveknek sora aggodalmaival a távollevőkért, fejadag és beszolgáltatási pontrendszerével, hústalan napjaival, hiánycikkeinek sokaságával, „műrostos” áruféleségeivel.

Bár nem hasonlítható össze a falusi és tanyai lakosság háborús életkörülménye a városiakéval elsősorban élelmiszer-ellátottság és zaklatottság szempontjából. Már 1943 őszén gyerekeket hoznak (44-et) Pestről, 1944- ben (ápr. 3-án) pedig a főváros angolszász bombázása után május 1-ig 114 menekült érkezik a faluba, s számuk csak szaporodik. Az év jó termést hoz és teljes bizonytalanságot.

Két katonai sorozást is bonyolítanak a községben főszolgabírói segédlettel: júniusban107 és még szeptemberben is. Viszik a katonaköteleseket, jönnek a behívók. Liberátorok csíkozzák az eget, este égő városaink fénye világít az égre. Dermedten nézi a lakosság a Szolnok feletti légicsaták lefolyását. Egy sérült repülőgép kívül a falun, a Mézes-tó környékén ledobta veszélyes terhét (IX. 13-án). Élőben kár nem esett.

Kelet felől is megdördült az ég, esténként torkolattüzek villantak. A háború közvetlen átélése elkerülhetetlenné vált. Az eszmélők legfeljebb önmaguktól kérdezhették: Mi keresnivalónk is volt nekünk, magyaroknak ebben a háborúban ?

106 Balog Imre, özvegye és árvája maradt. 11D 1941.

107 74 fiatal maradt be katonának hd 1944. 107. 1.

88