Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944

számára: hósapka, kapca, csuklóvédő, meleg alsónemű stb. Ugyanis nem jöttek meg a hadbavonult apák, fiák, férjek „Mire a levelek lehullottak”.37 Súlyosbodtak az adóterhek is. Már az első háborús évben 20%-os rendkívüli pótadó kivetésére került sor a községben, amelyet a korábbiaktól eltérően mintegy 250-280 család csak törvényes eljárás hatására fizetett ki.38 A háborús hatás szinte legelőször az iskolák működését befolyásolta. Felmentették a 4-6-ig osztályos tanulókat a bevonult családtagok munkájának pótlására. Katonának vitték a tanítókat is. A kocsériak közül kettő is a harctéren lelte halálát.39 Az itthonlevőket rekvirálásra osztották be. 1917 novemberétől a következő márciusig négy is volt egyfolytában a feljegyzések szerint, és kettő ebből katonasággal. Az ország gyors háborús kimerülésének mértékét érzékelteti, hogy már 1916-ban leszedették és beolvasztották a templomok harangjait fegyver- és ágyúöntés céljára.40 1918-ban még az orgonasípokra is rákerült a sor.

A drágaság és szegénység az utolsó évre félelmetes méreteket öltött. Az első évről 100 család hadisegélyezéséről van feljegyzés. Számuk nyilván évről évre növekedett, de a kapott összeg sohasem tudott lépést tartani az áremelkedéssel. Megközelítően sem pótolhatta a kereső, illetve a fő munkaerő kiesését, nem is beszélve a távollevőért való aggodalomról, amelyet súlyosabbá csak a megjött biztos halálhír tudott tenni. A határ legtávolabbi részeiről is bejöttek, begyalogoltak a hozzárartozók a vasárnapi levélolvasásra. A községháza előtt osztották ki az egy hét alatt érkezett tábori leveleket. Felejthetetlen szorongások, bánatok és ha levél jött, örömök percei voltak ezek.

172 kocséri esett el idegen harctereken, idegen célokért az első világháborúban, a lakosság csaknem 5%-a. Huszonhárom katona pedig hadirokkantként tért haza. Hat hősi halott a község temetőjében nyugszik. (A hősi emlékmű névsora szerint)

Az Osztrák Magyar Monarchia sorsa 1918 nyarán mind a harctereken, mind a külpolitikában megpecsételődött. Az összeomlás elkerülhetetlenül közeledett. IV. Károly október 16-i manifesztuma41 után megindult a frontvonalak felbomlása és a katonák hazaözönlése. A végső katonai csapás, az

37 A háború kitörésekor bedobott jelszó. Ötször hullottak le a falevelek, mire vége lett az öldöklő első világháborúnak.

38 HD 1914.

39 Takács Balázs hadnagy (24 éves) és Seres Lajos tanító. A hősök szobrának névsorából.

40 1916. július 22-én, amelyeket a község 1883-ban készíttetett.

41 Ausztriát szövetséges állammá nyilvánítja, de ez nem érinti a „magyar szent korona országainak integritását.” Magyarország Története Bp. 1971. II. kötet. Az összeomlás. 275. 1.

73