Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944

megállapított neve: Kőcser nagyközség. 1902-ben a községi elöljáróság tagjai: bíró, törvénybíró, aki egyúttal közgyám és végrehajtó is, 6 tanácsbeli esküdt, pénztárnok, jegyző, segédjegyző, orvos, állatorvos. A községi képviselőtestület áll: 40 rendes és 4 póttagból. Ezek fele a legtöbb adót fizetőkből került ki, tehát az ún. virilisták révén a község vezetése a legmódosabb gazdák kezében volt, tulajdonképpen a község megalakulásától a felszabadulásig, a feudál-kapitalista társadalom jellegének megfelelően. A testület másik fele választás útján nyerte el tiszteletbeli állását.

A jelölés és választás mibenléte azonban mindig garancia volt az uralkodó politikai és társadalmi irányvonal vitelére. Nem egyszer komoly választási küzdelem folyt a kis- és törpebirtokosok néhány tagjának a képviselőtestületbe juttatásáért. A felszabadulásig a közigazgatás szervezetében lényegi változás a Tanácsköztársaság idejét leszámítva nem történt.

Az alapítástól, 1877-től 1900-ig a községi iratokon kétféle pecsétet használt az elöljáróság:

A hosszú pecsét felirata:

PEST P. S. K. K. MEGYE KOCSÉR KÖZSÉG 1877

A viaszba nyomott címeres kerek pecsét leírása:

33 mm átmérőjű kör közepén ovális mező, alján jobb kezében kivont kardot tartó jászkun vitéz. Az ívelten osztott felsőrész jobb felében a jászkürt, bal felében szőlőfürt látható. Az ovális mezőt jobbról-balról stilizált ágaskodó oroszlán, alul rajzolat, fent ötágú korona zárja közre.

A pecsét körfelirata:

KOCSÉR KÖZSÉG PECSÉTJE 1877

A címer azonos Jászapáti címerével.

1900-töl 1946-ig használt kör pecsét szövege:

PEST-PILIS-SOLT-KISKUN VÁRMEGYE KOCSÉR KÖZSÉG 1877 1900

70