Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944
ELSŐ FEJEZET Közigazgatás9 politikai történet AZ ÖNÁLLÓ NAGYKÖZSÉG MEGALAKULÁSA ÉS ELSŐ NEGYEDSZÁZADA Kocsér puszta lakosainak és birtokosainak kérvényét a pusztának önálló nagyközséggé alakulása iránt a megyei elnökség 1877. március 26-án kelt jegyzőkönyve szerint véleményezés és a körülmények igazolása végett elküldték Telebéry Alajos kecskeméti alsójárási szolgabírónak, akinek a hatásköre alá került Kocsér területe az 1977. I. te. értelmében. Csatolni kellett még a kérvényhez a jászapáti lakos, kocséri birtokosok beleegyező nyilatkozatát is. Miután a kívánt kiegészítés és véleményezés végigjárta az akkor előírt hivatalos fórumokat, a rendes negyedévi megyei bizottsági közgyűlés június 7-én a belügyminiszter elé terjesztette Kocsér községgé alakulási kérelmét.1 361 közgy. 877 Nagyméltóságú kir. belügyminiszter Űr! Megyénk területéhez tartozó Kocsér pusztának nagy községgé szándékolt alakítására vonatkozó iratokat, az illető járási szolgabíró jelentésével együtt, miután az 1876 évi V.-ik t. czikk 41-ik §-a által kívánt feltételek igazolva vannak, azon kéréssel van szerencsénk fölterjeszteni, hogy a községgé alakulást engedélyezni méltóztassék. Kelt Budapesten 1877 évi Június hó 7-én folytatólag tartott bizottsági évnegyedes közgyűlésünkből. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye közönsége. 1877. június 25-én kelt Kocsér önálló községgé alakulásának engedélyezése Tisza Kálmán belügyminiszter aláírásával :1 2 1 PmL IV. 408. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának iratai 1876-1944. A továbbiakban: Alispáni iratok. 1074/1877 Kocsér Pusztának nagy községgé alakítása iránti ügy. (Nagyon értékes, szinte teljes iratanyag a községgé alakulásról. Valamennyi hivatkozott adat és irat e tárgyban ebből való.) 2 Tisza Kálmán 1875. III. 2.—1887. II. 11-ig a belügyminiszteri tárcát is betöltötte. Miniszterelnök 1875. X. 20.-1890. III. 13-ig volt. Magyarország Tiszti Czim és Névtára 1896. Bp. 1896. 59