Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
I. Kocsér község távoli múltjáról 1877-ig
Kőcser puszta a vonatkozó években a nagykőrösi anyaegyházhoz tartozott egészen 1881-ig, önálló lelkészséggé szervezéséig. Kegyúri jogokkal fölötte Jászapáti városa rendelkezett. Az egyházi schematismusok Kocsér pusztára vonathozó adatai861820—1851 Év Népesség Összesen 1820 57 rk.- ref. 57 1825 43 rk.- ref. 43 1828 57 rk.— ref. 57 1830 57 rk.- ref. 57 1835 110 rk.- ref. 110 1838 138 rk.— ref. 138 1840 203 rk.2 ref. 205 1842 214 rk.1 ref. 215 1846 305 rk.12 ref. 317 1850 619 rk.— ref. 619 1851 672 rk.- ref. 672 A tényleges és véglegesnek szánt letelepedés tehát csak a XIX. század negyedik évtizedében indult meg, hiszen az előző 10 éven át a lakosság száma szinte mozdulatlan. 1835 és 1846 között fokozódó, de arányos létszámgyarapodást látunk. Ugrásszerű számbeli növekedést a szabadságharcot megelőző és követő évek hoznak. Xégy év alatt 302 fővel szaporodott a pusztai népesség, csaknem annyival, amennyi a megelőző 26 év alatt telepedett le. Az 1850. évi országos összeírás részletes adatai87 Kocsér puszta Népességi adatok férfi 310 a férfiak közül 17éves 2 nő 309 a férfiak közül 18éves 5 magyar 619 a férfiak közül 19éves 4 rk. 619 a férfiak közül 20éves 2 nőtlen férfi 183 a férfiak közül 21éves 2 86 PmL Schematismus venerabilis dioecesanum Cleri Vaciensis ad annum Jesu Christi 1820-1851. Vacii, Typ Maramer, 1820-1851. Az 1850. évi adatok: Palugyai i. m. 159-160. 1. 188-189. 1. 87 Palugyai Imre i. m. Népességi és gazdasági adatok. Bp. 1854. 159. 1. 48
