Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977
Továbbra is mezőgazdasági jellegű a község, a lakosság a mezőgazdaságból és annak kiszolgálását biztosító iparból él. A gazdaságok ipari jellegű foglalkoztatása a melléküzemágakban az alapfoglalkozást nem befolyásolja. Inkább azt mondhatjuk, hogy a mezőgazdasági munka milyensége változott nagyot. Az arató munkát a fiatalok már nem is ismerik. A zöldségtermesztés a házikertekben is fóliás kertészet. A mezőgazdasági szakmunkára való irányulás nem nagy, inkább a vele kapcsolatos ipari szakmát tanulják a fiatalok. EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTOTTSÁG Nehéz történelmi időszakban volt Kocsér orvosa dr. Pólus Károly. 1940 után következő 18 év a világháború, újjáépítés s a történelmi sorsforduló emberpróbáló időszaka volt. Hatásuk az egészségügyi ellátás vonalán is nehézségeket okozott, s egy község közegészsége leginkább orvosának tudásán és helytállásán múlott. Kocsér a szerencsés községek közé tartozott. Orvosa nemcsak kitűnő diagnoszta volt, hanem a betegségek biztos felismerése mellett kiemelkedő lelkiismeretességgel gyógyított. Mint fogorvos is jó hírben állt. Valóban minden kocséri családnak „háziorvosa” volt. Személyes szolgálatra való szíves készsége, állandó készenléte mellett kellemes emberi és modorbeli adottságai nagy népszerűséget biztosítottak számára. Anyagi vonatkozású magatartásában követte elődjét, Kajtsa doktort, sőt a nehezebb gazdasági körülményekhez igazodva „majd ha tud fizet” gyakorlatáért a kocsériak hálásak voltak. Ugyanis az orvosi ellátást a lakosság döntő százaléka ekkor még magánalapon vehette csak igénybe, dr. Pólus Károly Nagykőrösre való eltávozásába nehezen törődött bele a lakosság. A községi közegészségügyi teendők ellátása néhány évig az egyetlen, már korábbi idő óta működő szülésznő, Tajti Józsefné és dr. Pólus vállára nehezedett. 1943. május 1-től még egy helybeli fiatal okleveles szülésznő Lóczi Mihályné Bojtos Mária állt munkába. Természetesen a szülések, mint a korábbi évtizedekben is itthon zajlottak, csak az orvosi felügyelet vált mellette gyakoribbá, sőt állandósult. A felvilágosító és nevelő munka folyt az egészségügy igényes dolgozói részéről elsősorban személyre illetve családokra szabottan. Intézményes előrelépés a felszabadulás után 1948-ban következett, amikor megindult a védőnői szolgálat. Pécskai Ilona Nagykőrösről hetente egyszer jött ki, hogy a községi orvossal és a két szülésznővel együtt ellássák a tanácsadásokat és oltásokat. Napjainkban is hasonló megoldással folyik a 366
