Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

I. Kocsér község távoli múltjáról 1877-ig

A jászkun redempció

A török kiűzése után új fejlődési lehetőség előtt állt a magyar Alföld, természetesen ezen belül a Jászkun Kerület is. Az elnéptelenedett tájak felé megindult a betelepülők népmozgalma a török által nem sújtott vidékekről. A jászkun szabadság egy széles szabadparaszti társadalom kibontakozásának lehetőségét hordozta magában. A jászkunságot azonban súlyos csapás érte. A bécsi udvar a maga hasznára kívánta hasznosítani a felszabadított magyarországi területeket. Elhatározta, hogy pénzszerzés céljából áruba bocsátja a három szabad kerületet: a Jászságot, a Kis- és Nagykunságot; ,,jus armorum” vagyis hadijogon szerzett javakként.50

A vételár megállapítása céljából a bécsi udvar összeírást rendelt el a három kerületre mind a népet mind annak gazdaságát illetően. Ez 1699-ben készült el, melyet készítőjéről Pentz-féle összeírásnak neveznek.51

E kamarai összeírás anyagából kitűnik, hogy a Jászkunság területi nagyság és közigazgatási besorolás vonatkozásában módosult. Három kerület alakult ki: a Kiskun Kerület Kiskunhalas, a Nagykun Kerület Karcagújszállás és a Jász Kerület Jászberény központtal, amely egyben a három kerület központja is lett. A megcsappant Jászkun Kerület még így is 89 négyszögmérföldnyi, azaz kb. 890 ezer kát. hold nagyságú, mintegy 9252 lakossal.52

A Jászságnak mintegy 190 000 holdas területén 11 települést találtak az összeírok, és 1155 adózó parasztgazdaságot vettek nyilvántartásba.

A jászkunsági gazdálkodás döntően külterjes, főfoglalkozás az állattenyésztés. A belterjesség nyomai is fellelhetők, főleg a Kiskunságon meghonosodott szőlőtermelés formájában.

50 ANTAL Árpád: Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez. Szolnok 1969. 45-46. 1.

51 DR. FODOR Ferenc: A Jászság életrajza. Bp. 1942. 167. 1. Pentz János Kristóf egri kamarai prefektus jövevény német tisztviselő volt.

52 DR. KISS József: A Jászkun Kerület parasztsága a Német. Lovagrend földesúri hatósága idején. (1702-1731) Kandidátusi értekezés tézisei. Bp. 1975. 10-11. 1.

35