Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977

ként közel ezer rádió és tv előfizetését, s csaknem kilencezer újság, folyóirat díját.

S nem szabad megfeledkezni a postahivatal belső munkájának minden ágazatára kiterjedő adminisztrációs kötelezettségéről sem, amelynek mindig naprakész állapotban kell lennie.

A fent említett, s a még fel nem sorolt sokirányú munkára hivatalosan megadott számítási kulcs szerint a kocséri postán 3,5 postatiszti munkaerő szükséges, de nincs csak három. A tanyavilág és a falu területének növekedése miatt a kézbesítők száma is kevés. Munkájuk könnyítése érdekében az I-IV. dűlőben 1975 óta telephelyes postaládákba történik a kézbesítés. 110 fiókot kb. 12 helyen állítottak fel a környék lakossági számához szabott csoportosításban. Ezekbe lovas postás szállítja a küldeményeket. Bővítésre csak autó beállítással gondolhat a posta igazgatósága.

A lakosság nagy ellenállást tanúsított a kihelyezett postaládarendszerrel szemben. De a kézbesítők is szívesebben viszik házhoz a küldeményeket. Nincs is addig probléma, amíg a kialakult stabil gárda együtt van. A munkaerő utánpótlás nehézségei, a helyettesítés könnyebb megoldása mégis errefelé egyengetik az utat.

A nélkülözhetelen és sokirányú felelősségteljes munkával nincs arányban a postások anyagi megbecsülése, olykor a társadalmi se.

A kocséri posta hivatalvezetője:

Nagy Károly postafőfelügyelő 1975. VIII. 1-(1941 óta postatiszt) Kocséron dolgozik 1970. XII. 1-óta

A hivatal dolgozói:

Bugyi Pálné Szélesi Ella segédtiszt 1965. V. 1- Urbán Eleonora segédtiszt 1975. VIII. 1-Kézbesítők:

Vincze Miklós 1962. XI. 12- Tompai László 1963. VI. 16- Papp Miklós 1964. IX. 1-Bugyi Miklósné Mészáros Erzsébet 1975. II. 11—

Radios Józsefné (gyermekgondozásin) 1973. XII. 3- Rapi Lászlóné Csőke Anna helyettes 1975. X. 1-Nyugdíjas hivatalvezető:

Nagy Károlyné Utassi Rozália postaellenőr 1952. XII. 15- 1975. VIII. 1.

Kevesek által ismert az a tény, hogy a különben rangosnak tartott „postamesteri” állással régen nem lehetett nyugdíjjogosultságot szerezni. Az állam havi kerek összeget fizetett a szerencsés pályázónak, aki aztán az üzemeltetés költségeit abból maga fedezte. Ilyen jellegű volt a kocséri posta

356