Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977

Nem került sor ugyan az első négy hónap alatt igényelt valamennyi kölcsön felvételére, azonban mind a foglalkozásbeli összetétel, mind a felhasználás jellemző ezekre az évekre. Parasztember 1958-ban még nem vásárolt háztartási gépeket, sem ruhafélét kölcsönből. A felvett pénzt gazdálkodással kapcsolatos kiadásokra fordította.

1960 januárjában Kőcser is szövetkezeti község lett. Vége volt tehát a magánparaszti gazdaságok beruházásainak, ami addig mind a saját, mind a kölcsön pénzt felvette. A szövetkezeti gazdálkodásra áttérés nem volt zökkenőmentes. A kocséri gyengeminőségű homokos földön nehezen épült ki a mezőgazdasági nagyüzem. A tsz-tagok jövedelme bizony megcsappant ezekben az években, bár az újratermeléshez nem kellett befektetniük. A betétállomány lassú növekedése tükrözi az állapotokat. Négy év alatt mindössze 890 ezer forintra emelkedett, míg az alakulás utáni 4. hónap végére 270 400 Ft volt a betétállomány.

Feltűnően nagy volt a visszaesés a tsz szervezés hónapjában. A betétbe elhelyezett összeg mindössze 16 747 Ft, a takarékszövetkezet működése alatt a legkevesebb. Az a hír járta, hogy a betétből tsz-alapra kell adni 20-30 %-ot. Többen ki is vették a pénzüket ebben a hónapban, de miután hiánytalanul megkapták azt, bizonyosságot nyertek a hír valótlanságáról. A következő hónapban már több mint százezer forintot helyeztek el újra a takarékszövetzetbe. Visszakerült a kivett pénz, sőt „aranytartaléknak” betették az addig otthon levőt is.

Körülbelül 5-6 éven át az őszi hónapokban ismétlődő hírverés volt a pénz bukásáról, áremelkedésről stb. Ettől kicsit mindig megbojdult a betétesek egyre népesülő serege. 1963-ban az idősek betétjének veszélyezettsége volt a mendemonda tárgya, miszerint elhalálozás esetén elvész a takarékban elhelyezett pénz. Időnként felmerült a betét örökösödési illetékmentessége fölötti kétség. A felvilágosító munka és a jól időzített betétgyűjtési akciók nemcsak gazdasági, de politikai értékűek is.

A nyugtalanságot keltő hírek hullámai évről-évre laposodó ívűek lettek. A 70-es években már a hivatalosan bejelentett „árrendezés” sem eredméményez nagyobb kivétforgalmat. Igaz „békebeli ízűvé” szilárdult a bizalom társadalmunk életének minden vonatkozásában.

344