Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977

Egyéb szántóföldi növények közül az uralkodó kenyérgabona a rozs és búza területe csökkent csaknem 400 kh-val 1967-re. A takarmánygabona félék vetésterülete évenkénti módosítások után szinte változatlan az időszak végére.

Az első években a paradicsom mellett a tagság központi témája a kenyérfejadag biztosítása, amelyet most már csak arató és géprészként — és ha megtermett, munkaegységre kaphat meg.

1961-ben a jegyzőkönyvek tanúsága szerint, de biztosan emlékeznek rá az illetékes „cselekvők és szenvedők” is, hogy valamennyi kalászost részes kézi aratással takarították be. Igaz, hőguta és vízkár egyaránt károsította, a kiesés 13 vagon. Nem hagyhattak a gépnek „pocsékolni valót”. A következő évben is csak azok kaptak aratnivalót, akik a vállalt és egyéb munkát rendszeresen végezték. 1963-tól egyre több a gépi aratás. Ebben az évben egy kévekötő aratógép és két kombájn segít. A kézikaszásoknak árpából is kiadják az aratórészt, és 1962-től a fejadag felét búzából, felét rozsból kapja minden tag. 1963-tól meg kell váltani q-ját 208, illetve 187 Ft-ért. 1964-ben is gyenge lett a rozstermós, nem vált be az új vetőmag, a „Lovászpatonai-féle”.

A gabonatermés körüli másik huzavona a szalma miatt folyt. A háztáji állattartáshoz nélkülözhetetlen, s volt még egy másik probléma, a tanyai szobákban télen kemence melegített, amelyet szalmával, szárízékkel fűtöttek addig, s erről le kellett mondani. 1963. áprilisában közgyűlési téma60, de még a következő évben is tiltani kell: Fűtésre .tetőfedésre ne használják! Nejn kell érte fizetni, trágyáért adja a tsz tagjainak cserébe. De bizony, ha nem figyel a brigádvezető 8 q helyett 12-t is felraknak a kocsira. Községi téma a szalma ezekben az években.

A gabonavetéseket tavasszal fejtrágyázással erősítették. Már 1961-ben próbálkoztak vegyszeres gyomirtással, de a brigádvezetők és tagok is idegenkedtek tőle.

A legfontosabb takarmánynövény a kukorica, végig jelentős területtel szerepel. 1961-ben vetették először a Martonvásári I-es hibrid kukoricát. Jó hozamot eredményezett. A lucerna érdemel még említést, nemcsak területi nagyságrendje miatt, hanem mert a háztáji állattartás sóvárgott takarmánya. Nem is találták megfelelőnek 1963-ban az ÁG által való termésletakarítást, a második kaszálást a tagoknak adták részért való kaszálásra.

Az időszak végére kismértékű vetésszerkezet egyszerűsödés mutatkozott. Ezek, s ilyenek voltak akkoriban a fő termelési ágazat jellemző problémái, amelyek közül emlékeztetőül néhányat felelevenítettünk.

60 Wolf Márton MSZMP titkár: „Szalmával nem lehet fűteni tovább.”

293