Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977

melés sorsa. A február 5-i vezetőségi ülésnek is fő témája, szinte mindenkinek van hozzászólnivalója. El is határozták a paradicsomföldek kijelölését. Megállapodás: egy kh-nál kisebb táblák nem lehetnek. Megszavazták az első műtrágya megrendelést is. A szervestrágyát a tagok adták, visszatartva a javát fészektrágyázásra, mert akkor még „bukroltak” minden tő paradicsomnak és paprikának.

A gazdálkodási keret ugyan változott, de a módszerek bizony továbbra is kisüzemiek maradtak.

Megkezdték a vetőmag begyűjtését is, amit a tagság tulajdonképpen már az alakuláskor megajánlott bevitt földje arányában. Egyéb vetőmagoknak a tagoktól és megfelelő helyről való beszerzését is szervezték. Utasította a vezetőség a brigádvezetőket, hogy a munkacsapatokat saját belátásuk szerint állítsák össze. írják össze azokat is, akik baromfitenyésztést vállalnának felében, naposcsibéről gondoskodás történik.

Bizony a tagság 90%-a addig ,,mindiből” nevelt baromfit magának és eladásra. Szóval új fogalmakkal kellett ismerkedni, s dehogy is volt ez még a „nagyüzem”.

Február első hetében munkacsapat értekezleteket tartottak minden brigádban.

Tulajdonképpen egy jó hónap leforgása alatt befejeződött a szervezeti kiépítés, gondoskodás történt vetőmagról és a meglévő lóállomány mellett a gépállomással való kapcsolat felvételével a teher és igavontatásról, a paradicsom és egyéb kapásnövények vállalásos rendszerbe adásával azok termeltetéséről. De azért nemigen lehetett látni, hogy ez az út hová vezet.

A tagság érdeklődése nagy volt a további életvitel és gazdálkodási mód iránt. A többség bizony úgy képzelte, hogy ledolgozza egykettőre szántóvető kötelezettségét a közösben, és aztán zavartalanul folytathatja egyéni gazdálkodását a vállalt területen és a háztájiján. A talajelőkészítés és a szállítás nem gondja többé, adót sem fizet, — tehát még előnyökhöz is jutott.

Igaz, a lovak leadása fájdalmas volt, mert a saját ló a gazda rangját, módját bizonyította és függetlenségét biztosította. 210 ló sok családot érintett. Még talán jó is volt, hogy gazdasági épületek hiányában a leltárba vett lovak egy ideig gazdáik istállóiban maradtak. így volt idő a gondolat megszokására.

Az első igazán keserves nap a közösbe adandó fogat és gazdasági felszerelés felértékelésének napja volt. Ma már csak a humoros esetek jutnak eszébe a visszaemlékezőknek. Mert azért ilyen is akadt. Az örökké tréfacsináló Kocsi József49 sugallatára az egyik értékes szép ló büszke és szomorú tulajdono-49 Ki egy volt a módosabb gazdák közül.

281