Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977
1 kh legelő díja a teljesített munkaegység szerint: Nő tsz tagnak: Férfi tsz tagnak: Összeg Ft 120 munkaegység felett 180 munkaegység felett 250 100-120 munkaegység 120-180 munkaegység 350 80-100 munkaegység 80-120 munkaegység 500 50- 80 munkaegység 50- 80 munkaegység 800 10- 50 munkaegység 10- 50 munkaegység 1000 10 alatt munkaegység 10 alatt munkaegység 1200 A háztáji állat megmaradását biztosítani kellett, de előnyökhöz a tsz a a rendszeresen dolgozó tagokat juttatta. A természetben díjazott munka kiadása, a fejadag gabonának a cséplőgéptől való hazaszállítása az évi és kampány időszakban kötelezően előírt munkaegység teljesítésétől függött. Ez utóbbi a bridágvezető által meghatározott időben a férfiaknak 50, a nőknek 35 munkaegység volt. Az idősek 20, illetve 30%-os engedményben részesültek. Ösztönzők még: célprémiumok kitűzése, „kiváló dolgozó” kitüntetés, a tagok tapasztalatszerzésre küldése a mezőgazdasági kiállításra. Nagyobb bizalom és felelősség mellett jobb kereset biztosítása. A tsz vezetősége megkeresett és megragadott minden olyan lehetőséget, amely a tsz és a tagok számára is hasznos, vagyis gazdálkodott. Kedvezőbb partnert keresett a szabadpiaci áruk értékesítéséhez. A nyársapáti Borforgalmi Vállalattal kötött egyezség alapján a tsz-en keresztül értékesítik a tagok vállalásból származó szőlőfeleslegét. A nagyüzemi felárból 15% a tagé, 5% a tsz-é. Mindenki jól járt. A Kecskeméti Konzervgyárral létrejött megállapodás szerint a paprikatermés szeletelt vagy csumázott feldolgozásával sok idős vagy gyermek, gyengefizikumú egyénnek biztosítottak legalább szezonjellegű munkaalkalmat, kereseti lehetőséget. 1964 nyarán 1400 kh-at arattak kézi aratással. A meglepően jó munkáért a brigádoknak, csapatoknak, (építő, kertészeti brigád, kovácsok csapata) az elismerésen kívül az annyira óhajtott takarmánygabonában, árpában adták ki a munkadíj egy részét. A tagság általános kérését is teljesítették: A fejadagot fele-fele arányban búzából és rozsból mérték ki. Ilyen kenyeret régen is csak a jobb módú gazdák ettek, mindenki más rozsból sütött. — Ekkortájt még nem volt hulladék az iskolapadban a péksütemény, a fehérkenyér. — 235
