Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977
/ A könyvelési munkákat Király Imre tsz tag végezte kezdettől fogva. A csoport vagyonára gondosan ügyelt. Kérni képzettséggel rendelkező adminisztratív dolgozó 1955-ben került a tsz-hez Kiss Bálint személyében rövid időre, ugyanis még ebben az évben Bagi József váltotta fel, mint könyvelő, aki azóta is aktív dolgozója a termelőszövetkezetnek. Király Imre azután sokáig pénztáros volt. 1954 januárjától kezdett az Új Élet előre elkészített terv alapján gazdálkodni. Évenként részesült további állami támogatásban. Ebből létesítettek 1955-ben egy 20 férőhelyes sertésfiaztatót (a II. dűlőben a Garaczi tanyán) és 50 férőhelyes süldőszállást kb. 78 000 Ét értékben. Hitelt kaptak törzsállatállomány fejlesztésére és évelő kultúrák vetőmagjának beszerzésére (somkóró, lucerna). Üzemviteli hitelt minden évben igénybevettek, amelyet azonban év végére rendezni kellett, de rendezték is mindig. Lassú ütemű fejlődés kétségtelenül tapasztalható volt, ez azonban elmaradt az állami terhek csökkenésével 1954-től kezdve megerősödő magánparaszti gazdaságok fellendülésétől. A tagság létszáma 30-40 között mozgott A ki- és belépők egyaránt váltották egymást, miként az elnökök is. Az Új Élet III. típusú tszcs elnökei: . 1953 februártól - tavaszig Tajti Sándor 1953 tavasztól - 1953 októberig Kasza János 1953 novembertől - 1955 őszéig Herkó János 1955 őszétől - 1956 október végéig Földi András 1956 novembertől - 1958 augusztus végéig Herkó János 1958. szeptember 1-től 1960. március 1-ig Úri Sándor Képzett szakember a tszcs-ben alakulása óta még nem volt. 1955 kora tavaszától a községi agronómus nyújtott segítséget a gazdálkodásban. A tanácstól állandó elvi, politikai és szervezési támogatásban részesült. Eredményeként a tagok száma kb. 50-re szaporodott. Az 1956 nyarán végrehajtott tagosítással, főleg állami tartalékföldek hozzácsatolása révén a terület is növekedett. Ez a felduzzasztás azonban nem jelentett minőségi javulást, mert sem a föld minősége, sem az új belépők összetétele (öntudata) nem volt kielégítő. Ez a tagság érte meg az 1956-os ellenforradalom idejét. A hírek ide is eljutottak, de nem tudták megrengetni a földet. Az egyéni gazdák, de a tsz tagok is végezték a soron lévő mezőgazdasági munkákat. A csoport régi, sok nehézséget elviselt törzstagjai kiállták a próbát, megvédték a közös tulajdont, ellenálltak a szétosztási kísérletnek. Ledig erőszakoskodó fellépés is volt, vasvilla emelkedett a közös védelmében, bár ütésre nem került sor, inkább szócsata folyt. Az állatállomány és közös vagyon, a felszerelés szétosztását megakadályozták a törzstagok: id. Balog 222
