Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977
küzdő újgazdák, volt uradalmi cselédek. A megalakult tsz csoportoknak rendkívüli nehézségekkel kellett megküzdeniük, hiányos felszerelés, kevés állatállomány, tapasztalatlanság a nagyüzemi termelésben, az újtól való idegenkedés stb. miatt. A tsz-ek azonban kiállták az idő próbáját, fennmaradtak, fejlődésnek indultak, és korunkban többségükben a korszerű nagyüzemi mezőgazdasági termelés megvalósítói. Az első termelőszövetkezeti csoportok alakulása és működése Községünkben az első szervezkedés 1950 őszén kezdődött. Csekély földű vagy nincstelen szegényparasztok, újgazdák határozták el, hogy közös gazdálkodással próbálnak megbirkózni a fennálló gazdasági nehézségekkel, megpróbálnak arra az új útra lépni, amelyet a párt hirdetett és megjelölt. A közös munkát 1951 tavaszán kezdték meg, miután az alakuláshoz szükséges taglétszám megvolt. Húsz fő szövetkezett az induláshoz, földhözjuttatott közülük hat. A megalakult III. típusú tsz-csoport a Béke nevet vette fel. Elnöke Csábi László lett. Vezetőségi tagok: Tajti Sándor, Tajti Sándorné, Balog István, Király Imre. Földterületük 240 kh, részben a tagok bevitt földjéből, részben állami tartalékból tevődött össze. Jószágállományuk szinte semmi. Egy tag hozott lovat, amelyhez közösen vettek még egyet. Legelőhasználatért cserébe kaptak kölcsönfogatot. A tavaszi munkákat így végezték el. Az állam első segítségként vetőmagot kölcsönzött, és egy felszerelt lovas fogatot biztosított számukra. Az őszi szántás-vetéshez némi gépállomási munkát is vettek igénybe. Tulajdonképpen 1951 őszén kezdődött a csoport első egész gazdasági éve. Az első istállót a Bacsó tanyán építették fel a IV. dűlőben, ahol a teheneket, a Garaczi tanyán pedig a növendék állatokat gondozták. Ez utóbbi ugyan 1952 február végén leégett, de a jószágot idejében kimentették belőle. Március elején a csoport teljes állatállományával beköltözött a Kossuth utca végén lévő Dósa-majorba, amelyet használatra igénybe vettek, így viszontagságosán bár, de átteleltek. A tagok közül több család is itt lakott a korábbi cselédlakásokban. Az első mérleg és gazdasági beszámoló 1952. október 31-i keltezéssel készült. 218
