Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977

részben kívánság szerint a korábban is haszonbérelt földeket. A törvény által meghatározott megváltási árat többen néhány év alatt a részletfizetés mellőzésével kitisztázták. Általában azoknak volt nehezebb a sorsa, akik nincstelenként kapták a földet, mert a háborúsújtotta ország egyéb segítséget adni nekik nem tudott. Állatállományuk és felszerelésük nem volt, belőlük lettek az első tsz tagok.

1948 őszétől fokozódott a parasztságra nehezedő állami teher, és 1950-re kiteljesedett a mezőgazdaságot szinte csődbe juttató, földelhagyásokra vezető erőszakosan irányított gazdálkodás. A beadási és adófizetési terven kívül a termelési tervek is a „felülről jött” előírások elfogadásából álltak. Ezért kellett aztán a helyi adottságoknak meg nem felelő növényféléket is termelni. így szerepel Kocsér község 1953 évi termelési tervében ricinus 6 q, gyapot 2,5 q, szójabab 4 q holdankénti terméshozammal; továbbá somkóró, szöszösbükköny, takarmányborsó stb. összesen harminckét féle mezőgazdasági növény megadott területtel és termésátlaggal.20 A kapott termelési, illetve vetési tervet helyben aztán szétosztották. A szántóterület megadott százalékában köteles volt minden gazdálkodó kenyérgabonát termelni. A többi különleges növény termelésére szerződéssel kötelezték a 25 holdon felüli birtokosokat, tsz csoportokat és állami gazdaságokat. Községünk s nyilván más községek beadási és adófizetési tervét többször módosították 1955-ig, mindig súlyosbítva azokat. A beszolgáltatás mennyiségét a termés mennyisége nem befolyásolta. Jobb termés esetén több maradt ugyan a termelőnek szabad értékesítésre, de terméskiesés esetén vásárlással is teljesíteni kellett a beadást. Községünk sem adó, sem beadási kötelezettségét soha nem tudta 100%-ra teljesíteni 1954-ig. A legtöbb kocséri gazdaság nem volt képes megtermelni a beadás, a családi létfenntartás és az újratermelés szükségleteit. A gyengeminőségű földek tulajdonosai rendkívül sokat szenvedtek mind a kisebb, mind a nagyobb gazdák. Kiürültek a kamrák, lesöpörték a padlásokat is „hivatalosan”. - Ez volt a tojás nélkül gyúrt tészta időszaka: a feketevágásból nagy kockázattal szerzett hús időszaka; hús helyett a gombaevés időszaka, az örökös zsíradékhiány emlékezetes ideje.

1951 tavaszától két év alatt 357 kh-ra szaporodott a művelés nélkül maradt terület. A felajánlott vagy elhagyott földek tulajdonosai az iparban helyezkedtek el, ahol az itthoni zaklatások helyett jó fizetés, nyugdíjas állás, megbecsülés lett a részük. A „jobbik részt” ők választották, bár ekkor még nagy fájdalommal járt a földjéhez ragaszkodó jász eredetű népnek búcsúmondása a földtől. A „mindenáron” maradóknak még egy válságot kellett átélniök: a termelőszövetkezetbe szervezést. - A két világháborút megélt idősebb korosztályokat tekinthetjük a történelem vert nemzedékének,

20 Kocsér községi vb jkv. 1953. III. 9.

215