Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977

Jelenlegi (1977-ben) taglétszám 59 fő, kocséri 14, karai ugyanannyi. A többi közeli és távoli településekről való. A területhez képest minden itt honos vadból megvan a megfelelő létszám. Fővadfélék: őz, nyúl, fácán, fogoly; vadkacsa, vadliba csak átvonuló. Az u tóbbi időben néhány túzokot is számon tartanak a vadőrök. A társaság jó jövedelmi forrása az élőnyúl befogás. Évente 350 db-ot ér­tékesítenek a MAVAD-on keresztül 385 Ft-jával darabját. Évi őz kilövés 42 db, á 50 Ft/kg, lőtt fácán kb 1200 db, á 55-60 Ft/db. Az évi pénzbeli be­vétel 400 ezer forint körüli, amelyből a társaság a kiadásait fedezi. A tagsági díj havonta 40 Ft. Az engedélyezett és társas vadászatokat vasárnaponként rendezik. Részesedés a terítéstől függően eseténként egy-két fácán és nyúl; fogoly, amennyit lő a vadász. A társaság egyik fő vadgazdálkodási tevékenysége a fácántenyésztés. Május első felében folyik a tojásbegyűjtés, és ennek kótlósokkal való kelte­tése. Mintegy hatezer tojást szednek össze a vadőrök, főleg a fű és lucerna­kaszálást végző zetorosok közreműködésével. A kelési százalék 40, alacsony. Napos fácáncsirkét is szoktak hozni a keltetőből. További nevelésük a kara­­széli vadászháznál folyik, ahonnan 8 hét múlva csoportosan helyezik ki a megerősödött csirkéket a terület különböző részeire. Téli feladat a tsz-ektől való ocsú és egyéb raktári hulladékkal való etetésük. Egyéb vadak nem szorulnak erre. A tanyavilág takarmánya eltartja őket. A vadásztársaság elnöke 1975 óta Sipos József, a nyugalomba vonult szintén kocséri Kása Lajos tsz tag helyett. Vadászmester Romanek József karai tsz brigádvezető. Gazdaságfelelős s egyben az évet záró jóhírű, Kocsé­­ron rendezett vadászvacsorák tréfáskedvű előadója, a „Vadminiszter” Tajti Béla, az Új Élet Tsz ugyancsak jóhírű baromfigondozója.19 AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS ÚTJA 1960-IG 1945 tavaszán megszűnt a hadak vonulása Kocsér község területén, és az élet lassan visszatért megszokott medrébe. A tavasz eljöttével a dolgozó parasztság a föld törvényének megfelelően folytatta szántóvető munkáját. Az őszi szántás-vetés tulajdonképpen befejezett tény volt, ugyanis a front vonala csak 1944. november 1-én érte el községünk határát. Nagyobb gon­dot okozott a tavaszi mezőgazdasági munka az igavonó állatállomány há-19 A vadgazdálkodással kapcsolatos adatok szíves közlője. Kocséri születésű (1920) és lakos. 213

Next

/
Thumbnails
Contents