Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977
ban folyt. Ezt igazolják e területeken a mélyfúrások során feltárt hordalékok. Ez a hordalék a Duna-Tisza közén a Pesti síkságtól délkelet felé tölcsérszerűen kitáguló és enyhén mélyülő árkos süllyedésekben halmozódott fel. A folyó a hordalékkúpról egyre jobban nyugat felé csúszott, míg végül a jelenlegi folyásirányt vette fel. A hordalékkúp a Tisza-völgye felé elsimul, s fokozatosan olvad bele az újholocén lepelhomokkal takart réti mészköves és mésziszapos lapok felszínébe. A futóhomokosodás harmadik kora a török hódoltság ideje, amikor az eredetileg erdős, ligetes területeken a mértéktelen erdőpusztítás és legeltetés következtében megszűnt az állandó növénytakaró. Az addig művelés alatt álló földek az elnéptelenedés miatt a szél védtelen prédájaként mozgásba jöttek. A talaj futóhomokká válva egyik helyről a másikra vándolt. így alakult ki határunk változatos mikrodomborzata is. A homoktalajok jellemző tulajdonsága még a nagy vízáteresztő, de csekély víztartó képesség. Kémhatás tekintetében az erősen savanyútól a lúgosig változnak. Könnyen felmelegedők. Községünkben a futóhomok megkötése megtörtént a tulajdonképpen több mint 100 éves mezőgazdasági művelés következtében, jelenkorunkban pedig a fokozatos szőlő és erdő telepítéssel. Humuszos homoktalajaink szőlő és gyümölcstermelés mellett gabonafélék és szántóföldi zöldségtermesztésre is alkalmasak. Termékenységük megfelelő víz és tápanyag biztosításával jó. A homoktalaj féleségek között meg kell említeni, mint új altípust: a karbonátos, tereprendezett, humuszos homoktalajokat, amelyeknek területe a tsz tereprendezési munkálatai következtében egyre növekszik. Ez a talajtípus emberi tevékenység hatására alakul ki, és a többi humuszos homoktalajoktól eltérő homogén talajtakarót hoz létre. E talajnak a tereprendezés következtében összefüggő humuszrétege nincs. Valóban értékessé kultúrállapotba hozása után a humuszos réteg kialakításával válik.3 Területi nagyságrendben s térszínileg alacsonyabban a „Csernozjom talajok” (IV) főtípusába tartozó réti csernozjom talajok az uralkodók. Humusztartalmuk másfél-két % körüli. A réti csernozjom jóminőségű talaj, szántóföldi hasznosításra igen alkalmas. Ezek a legjobb minőségű kocséri földek. A „Szikes talajok” (V) főtípusába tartozó talajoknál a magas só és szóda tartalmat, az erősen lúgos kémhatást kultúrnövényeink általában nem tűrik. Rossz a talaj szerkezete, víz és tápanyag gazdálkodása. Szárazon kemény, a vizet nehezen szívja be; viszont ha átnedvesedik, folyós állapotba 3 Petőfi tsz OMMI Szöveges szakvélemény 28. L 205
